Ha a belga sörfőzés kerül szóba, akkor a legtöbben a különféle trappista meg apátsági sörökre asszociálnak, vagy a Senne-völgy spontán erjedésű különlegességeire, a lambicra, a farora, vagy a gueuze-re, esetleg a Lindemans remek gyümölcsös söreire.

Holott a belga, lett légyen akár flamand, akár vallon, akár tetszik, akár nem, elsősorban pils ivó. Kétségtelen, hogy sörnagyhatalmi státuszukat a belgák a fent említett söröknek köszönhetik, de az ország vezető sörmárkája mégis a Jupiler pils, ami az ország sörfogyasztasának negyven százalékát adja.

A Jupiler nevét mégis sokkal kevesebben ismerik az ország határain kívül, mint a másik nagy belga márka, a Stella Artois nevét. Ennek oka, hogy a márkák tulajdonosa, az ...

Tavasz volt, a sörkertben az arcokon kivirultak a sörrózsák. A legbiztosabb jele persze az volt, hogy a fal felől lágy illattal járt a levegő.

– Zarathusztra! Három korsó – intett dr. Sörmen, s a harmadik világ hazánkban tanuló reménybelije kivillanó fogsorral elviharzott. Dr. Sörmen, Sir Kovács és Báró Uréter egy abroszos asztalnál gunnyasztottak saját tavaszi fáradtáguk árnyékában.

– Ebben csak az a jó, hogy nincs rajta üvegbetét – húzta meg a poharát Sir Kovács.

– Hogy eszem azt az üvegbetétet – és a Báró tekintete kimerevült. Követték a pillantását. A pultnál királynői jelenség csapolt és kaszabolta a poharakról a habot. A sárgás üvegkriglik felett, fehér csipkék hó-mezőjén valami földöntúli ...

– Valami készételt kérnék szépen, a sör mellé... Mit tetszik ajánlani? – kérdeztem a jóhírű vendéglő csinos fölszolgálóhölgyét. Igaz, a vendéglő elsősorban söréről nevezetes, de eleve föltételeztem, kapcsolt kínálatukról is az elképzelhető minden jót.

 – Szóval, mit javasolna, mi az, amit kérjek?

–  Van kérem birkagulyásunk, babgulyásunk, tudok kihozni borjúpörköltet...

Nagy gulyásrajongó vagyok, különösen, ha az adott gulyás sok zöldséggel készül, és igazi lebbencs-tésztával, ám most, hogyan, hogyan nem, mégis a borjúpörkölt mellett döntöttem. Talán azért, mert nemhogy nem ettem még életemben borjúpörköltet, csupán csak marhából készültet, de étlapon nem igen olvashattam róla – Krúdy ...

Ha Seamus ihatnék egyet, jól meg kell fontolnia, hogy mikorra állítsa be a szomjúságát. Amíg idegenek vannak a helységben (és idegenek azért nincsenek minden faluban), addig bizonyos mértékig szabadjára engedheti a szomjúságát, mert az idegenek bármikor ihatnak, ha megszomjaznak, és így a bennszülött is nyugodtan közéjük állhat a pult mellett, annál is inkább, mert mint folklorisztikus jelenség előmozdítja az idegenforgalmat. Szeptember elseje után azonban Seamusnek szabályoznia kell a szomjúságát. Hétköznap 22 órakor van a záróra, és már az is elég keserves dolog, mert a meleg, száraz szeptemberi napokon Seamus gyakran fél tízig, sőt még tovább is dolgozik. Vasárnap azonban mindenképpen gondoskodnia kell arról, hogy vagy délután ...

Az idő ugyanúgy telt már régóta belül is, mint kívül, sehogy, ám ez különöseb-ben nem rendítette meg. Amióta rátalált erre a kocsmára, amelynek csapszéke fölött egy jókora óra ketyegett mutató nélkül, úgy érezte, mint aki hazaérkezett. Nincs mutató az órán, mondta egyszer valaki, s akkor mindenki felnézett, csak nézték egy darabig az órát, még csend is lett, tisztán hallották a ketyegést, de csodálkozni senki nem csodálkozott. Nincs, válaszolta a csapos és ezzel a dolog el is lett intézve. Senkinek nem hiányzott azóta sem, senki nem vágyta tudni itt a percet, senki nem akarta mérni az időt. Ha sötét van, este van, ha világos meg nappal, mondta egy más alkalommal a csapos, amikor pedig senki nem kérdezte, de ő már csak ilyen volt, ...

A kocsmárosok már régóta tudják, hogy nem elég jó sört csapolni, fontos az italfogyasztás környezete is. Ezért aztán az átlagos sörözőket egyre inkább kezdik felváltani a különféle pub, club elnevezésű helyek mindenféle küllemmel. A tulajok súlyos összegeket ölnek abba, hogy valamiképp elvarázsolják a betérőket. Gyakori a húszas évek Amerikáját idéző megjelenés, illetve az egzotikus vidékekre emlékeztető kulissza. Hogy azután ez mennyire hiteles vagy mennyit vesz észre belőle a vendég, az már más kérdés. Tény, hogy az ember vágyik a messzi tájakra, tán még az Egyesült Államok múltjába is, de hiába a díszlet, ha nem idéz fel valódi emlékeket, legfeljebb csak olvasmányélményeket. Valódi nosztalgiát az iránt érzünk, ...

Jókedvű, kvaterkázással eltöltött óráink keserves finise: a fizetés. Az ember már negyedórával e drámai pillanat előtt számolni kezd magában, esetleg a vécére is ki-sompolyog, ahol sliccgombjai helyett a zsebéhez nyúl, s pénztárcáját elővéve az aprót kotorássza. Mivel ekkor már kótyagos, sehogy sem áll össze fejében a saját kontója. Ha gentleman, kerekít, rátesz; ha svihák, maga előtt is letagad egy-két rundót. Az is előfordulhat, hogy egyszerűen le van égve s erre csak most ébredt rá, Ilyenkor elhatározza, hogy asztalhoz visszatérve vallomást tesz, mielőbbi kompenzációt ígér.

Az érkező számla persze mindig kövérebb, mint azt a társaság várná. Mikor a pincérnő leteszi az asztal közepére a cetlit, kis ideig elhallgat ...

Volt idő, amikor Jávor, a szikár alkatú, ám kényelmes természetű értelmiségi azt hitte, hogy az állólámpás Mercedes valami szobadísz; mondjuk egy autót formázó dohányzóasztalka, amibe olvasólámpát építettek a vicces természetű bútorasztalosok. A fogalomzavarra akkor derült fény, amikor autót akart vásárolni, és tanácsot kért Ferikétől, a lelkes autórajongótól.

Jávor elsorolta összes összefüggéstelen igényeit (legyen nagyon nagy, szép, takarékos, tartós, kényelmes és persze olcsó). Ferike pedig mindezt végighallgatta, bólogatott, megvakarta a talpát, és csak annyit mondott szelíden: állólámpás.

Jó, jó... mondta erre zavarodottan Jávor, később a lakásba is veszek ezt-azt, de most autó kellene...

Na, ekkor ...

A Volán-buszt vártuk a végállomáson, de éppen késett. Tíz perc elteltével a hangosbemondó is megszólalt: „Kérjük Nagy Árpád buszvezetőt, hogy haladéktalanul jelenjen meg a négyes kocsiállásnál!”  Viccelődni kezdtünk néhányan: Hogy fog elvinni bennünket, ha csak Nagy Árpi jelenik meg haladéktalanul. Ahogy telt az idő, a nagy „humor” is előjött: Mondd gyorsan a nevét többször egymásután, és rájössz, miért késik Nagy Árpi. A körülöttünk állók cinkos mosolya tudatta, ismerik a mondókát.

Fél óra múlva megérkezett a busz Nagy Árpád buszvezetővel, de akkor már senki nem akart viccelődni. Sokan felelősségre vonták az apró termetű fiatalembert, akinek az arcán megjelent az ijedtség.  Ahogy sorra kerültem a ...

Az alkoholt fogyasztó személy előbb-utóbb törvényszerűen átéli a leittasodás – hivatalból – elítélendő, ám csöppet sem kellemetlen állapotát. Ahogy a bőbeszédűséggel egyáltalán nem vádolható székely ember mondaná: megittasul, megrészegszik, megrészegül, megrészegedik, részegre - vagy tönkre issza magát.

A témakörben igen gazdag magyar nyelvben az italozás, az ivászat, a részegeskedés, a korcsmázás, a korhely­kedés hivatalos ízű, szárazon szabatos és teljeséggel fantáziamentes terminus technicusa az alkoholizálás.

Az efféle, iszákos életet élő, züllött életmódot foly­tató egyén iszik, italozik, piál, piázik, szeszel, vedel, szlopál, hör­pint, hörböl, nyakal, gurít, görget, felhajt, felönt, feltölt, ...

Egy sarokra tőlünk üzemel a Gömbölyű söröző, ahol a névhez illő szépség, Frederika kínálja a finom csapolt sört a szomjazóknak. Olyan meghitt itt minden, az apró bokszokban haverok, szerelmesek vagy éppen szolgálatból hazatérő hangoskodó rendőrök ücsöröglek. Soha senki nem zavarja a másikat, és a kedves kocsmárosné, akinek hatalmas keblei között egy gerlepár is kényelmes fészket találhatna magának, fáradhatatlanul hordja a söröket.

Szóval az idlli környezet hatására úgy döntöttem, ide hívom kedvesemet egy felejthetetlen estére, és e szent helyen kérem meg a kezét. A nagy napon egy órával hamarabb érkeztem, hogy biztos helyünk legyen az egyik bokszban. Frederika csábos mosollyal fogadott, de helyet ő sem tudott adni. Csak egy ...