Mindig is szerettük a kocsmaszleng szórakoztató gúnyneveit. Itt és most veletek is megosztunk néhányat és szívesen fogaduk hozzászólásaitokban bármennyit, ami a mi felsorolásunkból kimaradt.

Bevezetésnek és álljon itt egy korszak furcsa keveréke a Kőműves-pezsgő. Amikor nem telt igazi pezsgőre, a szakik feltalálták a saját verziójukat, ami tulajdonképpen egy nagyfröccs, amibe egy kevés kristálycukrot szórtak. A cukor reakcióba lépett a szénsavval, amitől az ital hevesen pezsegni kezdett, és az alkohol is gyorsabban ütött.

A „Munkásőr-koktél” vagy „Partizán-fröccs” a Kádár-korszak egyik legendás, bár kétes értékű itala. Egy nagy pohár vörösbor, amibe féldeci kommersz (a felejthetetlen) „tea-rumot” öntötték. Az elnevezés a munkásőrök keménységére és a vörös színre utalt. A cél a gyors bódulat volt, nem a kulináris élvezet.

És akkor jöjjenek a többiek:

Lórúgás: Általában vörösbor és kóla (vadász), de extra adag rummal vagy vodkával „feljavítva”.

Medvetalp: Egy korsó sör, amibe egy kupica rumot öntenek, hogy ennek mi köze a medvetalphoz nem tudjuk.

Gázolaj: Unicum és kóla keveréke, ami sötét, sűrű állaga miatt tényleg úgy néz ki, mint az üzemanyag.

Vörös kutya: Ez egy elég brutális párosítás: vörösbor és sör fele-fele arányban. A látványa is zavaros, az íze pedig...

Béka: Mentalikőr és Sprite keveréke. Frissítőnek tűnik, de a édessége miatt inkább gyomorforgató.

Repülő szőnyeg:  Abszint és energiaital keveréke. Aki megissza, az tényleg úgy érzi, hogy felszállt az aladin-féle járműre.

Kígyómarás avagy Snakebite: Ez egy angol import, de nálunk is meghonosodott: sör és cider fele-fele arányú keveréke.

A fentiek összegyűjtésével célunk elsősorban a szórakoztatás volt, a koktélok többségének kipróbálása, tekintettel a máj és a gyomor gyötrelmeire, nem igazán ajánlott!