„Sör, pálinka, húsgombóc, sör, pálinka, húsgombóc, mind olyan arckifejezéssel tálalva, amelyben a szelídség és a makacsság egyfajta egységbe keveredett, egy álmodozó arca, aki számára közömbös volt, hogy sört, snapszot szolgál-e fel. Hogy húsgombócot a Blesseneckben vagy homárt és pezsgőt a Heinrich…

Piszkos talponálló a város szegélyén. Bent hideg füst gomolyog a piszkos ablaküvegen, kintről a köd hályogos szeme tekint befelé. A köd mögött, a síneken túl, magas téglafal húzódik. A téglafal mögött a temető. Nyílik az ajtó. Belép egy élénk mozgású, sovány férfi s talpig gyászba öltözötten egy…

Egy húsvéti újságcikket olvastam, amelyiknek olyan volt a csattanója, mint mikor az ember szörnyűködve csapja össze a két tenyerét. Azt konstatálta ez az ünnepi cikk, hogy Magyarország a részeg emberek paradicsoma. Elmésen rámutatott a cikk arra, hogy akad Európában olyan állam, amelyikben magát az…

(Utazás Magyarországon 1924-ben) – Hát arra a kedves, kövérkés, piros képű úriemberre emlékszel-e, barátom, aki mindig feltalálható volt valahol a személyvonaton, és legfőbb olvasmánya a vasúti menetrend volt, amelyben nyelvcsettintve vagy elmélázva nézegette azokat az állomáshelyeket, amelyek…

– Valami készételt kérnék szépen, a sör mellé... Mit tetszik ajánlani? – kérdeztem a jóhírű vendéglő csinos fölszolgálóhölgyét. Igaz, a vendéglő elsősorban söréről nevezetes, de eleve föltételeztem, kapcsolt kínálatukról is az elképzelhető minden jót.  – Szóval, mit javasolna, mi az, amit…

Ha Seamus ihatnék egyet, jól meg kell fontolnia, hogy mikorra állítsa be a szomjúságát. Amíg idegenek vannak a helységben (és idegenek azért nincsenek minden faluban), addig bizonyos mértékig szabadjára engedheti a szomjúságát, mert az idegenek bármikor ihatnak, ha megszomjaznak, és így a…

Az idő ugyanúgy telt már régóta belül is, mint kívül, sehogy, ám ez különöseb-ben nem rendítette meg. Amióta rátalált erre a kocsmára, amelynek csapszéke fölött egy jókora óra ketyegett mutató nélkül, úgy érezte, mint aki hazaérkezett. Nincs mutató az órán, mondta egyszer valaki, s akkor mindenki…

Tízezer kapuja van a halálnak, melyen az ember távozhat – elmélkedett Kristóf a halálos ágyán, persze akkor még nem tudta, hogy a tüdőrák fog végezni vele hónapokon belül. Tudta, hogy beteg, hisz feküdt, mozdulni is alig bírt, de küzdött, úgy gondolta, hogy kigyógyul, ennek reményében lemondott a…

„Tartsátok meg a könyvtáraitokat, tartsátok meg a büntető intézeteiteket, tartsátok meg a tébolydáitokat... nekem sört adjatok. A világnak nem kellenek az erkölcsök, sör kell neki. Nincs szüksége a kioktatásra meg a jótékonykodásra. Az emberek lelkét emészthetetlen dolgokkal táplálják, pedig a sör…

Amikor jönnek ezek a buta kánikulai napok, a fiúkkal mindig megbeszélem, hogy ha véletlenül pohár sört kérnék magam elé a pultra, pikolót mérjenek, a korsóról nem is szólva. Ahová járok, kicsi óbudai kiskocsma (nem minden hely söröző, ahol sört mérnek!), páratlan tisztaságú és mindig megbízható…

Mark Twaint egy napon, amikor egy Hardford-i utcán sétált megszólította egy öreg koldus:– Adjon egy pár centet, uram, könyörgöm...Épp egy kocsma előtt mentek el.– Jöjjön, barátom – mondta a nagy író –, fizetek magának egy-két pohár italt, hogy felejtse el a szegénységét...– Én sohasem iszom, uram.–…

  A békebeli béke éveiben a mai Király utca 40 szám alatt üzemelt a „Bécs városá”-hoz címzett sörház. A hely nevezetessége osztrák söre volt, amelyet akkoriban Magyarországon csak itt mértek. És persze ha már osztrák a sör, a konyha is büszkélkedett olyan bécsi különlegességekkel, mint a bécsi…