Egy húsvéti újságcikket olvastam, amelyiknek olyan volt a csattanója, mint mikor az ember szörnyűködve csapja össze a két tenyerét. Azt konstatálta ez az ünnepi cikk, hogy Magyarország a részeg emberek paradicsoma. Elmésen rámutatott a cikk arra, hogy akad Európában olyan állam, amelyikben magát az egyszerű alkoholfogyasztást is szigorúbban büntetik, mint például nálunk azokat a gyilkosokat, akik a tettüket alkoholtól mámorosan csinálták végig. Istenem, hát csakugyan úgy volna, hogy minálunk a részeg emberek miatt megy minden rosszul? Mert azt mondja a húsvéti cikkapostol. Én ugyan inkább Petőfi Sándornak hiszek, aki azt írta egyik versében. hogy direkt azért iszik alkoholt. mert így rózsaszínűbbnek látja ezt a fekete magyar világot, de hátha mégis az antialkoholista stílművésznek van igaza? És Jászai Marinak, aki világhírű baritonján az alkoholellenes Good-Templaristák ünnepélyén szavalta el az Ady Endre Az ős Kaján című, részeghangulatú versét, hogy így csináljon propagandát a vinkó és a pálinka és a francia pezsgő ellen? Istenem, én mégis azt hiszem, hogy talán a mámor a legszebb dolog a világon. Szebb a filozófiánál, és szebb a szerelemnél. Tinódi Sebestyénnek a „ részögösök” ellen írt versezetétől Edmondo Amicisnek a mámorról írt esszéjéig mindent végigpróbáltam böngészni, hogy megutálhassam a részegséget, de végül mindig a bibliának kellett igazat adnom, amely midőn a legszentebb hevületű apostoli lázakról szól, akkor is az édes bortól való részegedés jut az ige leírójának eszébe, s mikor a legédesebb lakodalmi csudát regéli el, akkor is azt hegedüli a szívünkbe, hogy „Krisztus urunk borrá változtatta a silány vizet" Mert igenis, nemcsak poétai ábránd. hogy a mámor juttatja eszünkbe a legcsudálatosabb. legértékesebb és legédesebb dolgokat. Végighallgattam egyszer Forel tanár úrnak, a híres modern apostol-tudósnak egy előadását, amely ősi szokás szerint vizet prédikált. Kimutatta a hangyáknak és a nemi életnek kitűnő matadorja, hogy a részegség fő idegbontó hatása abból konstatálható, hogy merész, rend-szertelen és bolondos asszociációkra hangol. De, édes istenem. vajon ennek a furcsa földi életnek legcsudálatosabb és legdrágább eredményeit nem a merész, rendszertelen és bolondos asszociációknak köszönhetjük-é? Newtontól Edisonig és Homérosztól Shakespeareig nem a szokatlan gondolatkapcsolások adták-e a nagy emberi alkotások zamatát? Úgy van ez a dolog valahogy. mint a szerelemben. tisztesség ne essék szólván. Egy bolondos és meggondolatlan merészségű, mondjuk részeg mozdulat jobban, forróbban, igazabban összesodor két szerelmest, mint a konvenciók illedelmessége. És minden ihlet: részegség. S ha ez a szerény elmefuttatás talán túlságosan részeg dülöngélésekkel merészkedett e felé a végső igazság felé: nemde, ez is csak azt bizonyítja. hogy ennek a cikknek van igaza.
