A másnapi bánat

A másnap nem egyszerűen egy állapot. Nem fejfájás, nem szomjúság, és nem is az a furcsa, ólomsúlyú csend, amely reggelente a koponyában visszhangzik. A másnap rendszer. Szabályai vannak, törvényei, és ami a legfontosabb: kivételt nem ismer. Itt lépnek életbe a másnapos Murphy-törvények, amelyek szerint ami elromolhat, az el is romlik – főleg bennünk.
A másnap első törvénye az idővel kapcsolatos. Minél később feküdtünk le, annál korábban ébredünk. Ez nem babona, hanem kozmikus igazság. Az ébresztőóra akkor szól, amikor épp egyetlen fájdalommentes pillanatot élünk meg, és ha nem szól, az azt jelenti, hogy valami fontos eseményről fogunk lemaradni. A másnap soha nem alkalmazkodik hozzánk; mi alkalmazkodunk hozzá, többnyire ...




Béla sok mindent ivott már. Portert, stoutot, bakot, Rauchbiert, hordóérlelt csodát, limitált főzetet. Vitatkozott, magyarázott, lelkesedett. Tudta, mit iszik. Legalábbis azt hitte. Aztán egy este rendelt egy sima világost. A legegyszerűbb tizes sört. Nem trendből. Nem nosztalgiából. Csak mert nem akart gondolkodni. Nem akart jegyzetelni fejben, nem akarta keresni a füstöt, a pörkölt malátát, az aszalt szilvát a lecsengésben. Szomjas volt. 




