Valamiért ritkán kerül szóba magyar nagyüzemi sör, annak ellenére, hogy az elmúlt tíz évben határozottan javult a minőségük. Ebben a tekintetben nem különböznek a három nagy sörgyártó kommersz sörei.

Így Arany Ászok is hozza a kötelezőt: tiszta, aranysárga, korrekt habbal, ami pontosan addig él, amíg kimondod, hogy „egészségedre”. Illatban a jól ismert vonal: gabona, kenyérhéj, egy árnyalatnyi komló – de inkább csak emlék szintjén. Ha nagyon keresed, megvan, ha nem, nem hiányzik.

Kortyban könnyű, sőt, talán túl könnyű is. A maláta gyorsan felvillan, majd szinte azonnal félreáll, hogy átadja a helyét egy óvatos, már-már félénk keserűségnek. Nincs benne hiba, de karaktere sincs sok: olyan, mintha a sör folyamatosan ...

A másnap nem egyszerűen egy állapot. Nem fejfájás, nem szomjúság, és nem is az a furcsa, ólomsúlyú csend, amely reggelente a koponyában visszhangzik. A másnap rendszer. Szabályai vannak, törvényei, és ami a legfontosabb: kivételt nem ismer. Itt lépnek életbe a másnapos Murphy-törvények, amelyek szerint ami elromolhat, az el is romlik – főleg bennünk.

A másnap első törvénye az idővel kapcsolatos. Minél később feküdtünk le, annál korábban ébredünk. Ez nem babona, hanem kozmikus igazság. Az ébresztőóra akkor szól, amikor épp egyetlen fájdalommentes pillanatot élünk meg, és ha nem szól, az azt jelenti, hogy valami fontos eseményről fogunk lemaradni. A másnap soha nem alkalmazkodik hozzánk; mi alkalmazkodunk hozzá, többnyire ...

Telč nem csupán egy város Csehország szívében, hanem egy megelevenedett tündérmese. Ha létezik hely, amely első látásra rabul ejt, ez a kisváros biztosan az. A város lelke a lélegzetelállító főtér, a Zachariáš z Hradce. A teret szegélyező, pasztellszínű, reneszánsz és barokk stílusú lábas házak – csipkézett oromzataikkal és hűvös árkádjaikkal lenyűgöző látványt nyújtanak. Nem véletlen, hogy az UNESCO a világörökség részévé választotta ezt a csodát.

A tér végében méltóságteljesen magasodik a telči kastély. Egykori ura, Zachariáš olaszországi utazásai során szerelmesedett bele a reneszánsz pompába, és hozatta el a déli tájak könnyedségét, a gazdagon díszített kazettás mennyezeteket és a sgraffito falakat ...

A korábbi időkben a sör adóját gyakran a sör erőssége – ma azt mondanánk alkoholtartalma alapján állapították meg. Így van ez a skót shilling rendszer esetében is, amit valamikor a 19. század közepén kezdték használni, az után, amikor az Egyesült Királyságban a malátára kivetett korábbi adókat felváltotta a „Beer Duty” azaz a söradó.

A rendszer hamar elterjedt, mivel az addigi, számlázás alapú adózás sok anomáliát hordozott magában. A bevezetett rendszer viszont egyértelművé tette, az adótartalmat és a sör erejét is. Így például  egy 60 shillinges (60/-) sör alkoholtartalma 4% körül volt, míg a 80 shillinges (80/-) a 4,5-5,5%-os alkohol tarományban mozgott. A 6%-nál magasabb alkoholtartalmú sörök a 90/- számot ...

 A világ legrégebbi szerzetesi sörfőzdéjét, a német Weltenburgert, a Schneider sörfőzdének adják el…

A weltenburgi apátságban, egy lenyűgöző, ma is működő kolostorban főzik a sört a bajorországi Duna partján, közel 1000 éve. Bár a létesítmény továbbra is a katolikus egyház tulajdonában van, a bencés szerzetesek fél évszázada hellesük és jellegzetes barna sörük gyártását már ötven éve a Bischofshof sörfőzdében készítik bérfőzésben.  

Ugyan a trappista sörfőzdék nagyobb nagyobb figyelmet kapnak, mondhatnánk jobb a PR-jük, de a bencések sörfőzési hagyományai jóval régebbre nyúlnak vissza – például Weltenburgban 1050 óta főznek sört. Most ez a tradíció került veszélybe. Talán mondanunk se kell,  a ...

Van a magyar sörkultúrának egy olyan része, amelyről a sörrajongók ritkán beszélnek, pedig valószínűleg sokkal több fogy belőle, mint a kézműves sörök világa együttvéve. Ez a diszkontsör. Lidl, Aldi, Penny. Három üzletlánc, három külön söruniverzum, és egy közös filozófia: a sör legyen iható, és lehetőleg ne kerüljön sokba.

A Lidlben ott az Argus, a Perlenbacher,  Az Argus már szinte intézmény. Nem akar különösebben elegáns lenni, nem mesél a komló romantikájáról, egyszerűen csak ott van a polcon. A Perlenbacher valamivel komolyabb fellépésű: németes név, németes stílus, a sörtisztasági törvényre való hivatkozás. Az ember már-már prémiumot érez – egészen addig, amíg meg nem látja az árát.

Az Aldinál a ...

Béla sok mindent ivott már. Portert, stoutot, bakot, Rauchbiert, hordóérlelt csodát, limitált főzetet. Vitatkozott, magyarázott, lelkesedett. Tudta, mit iszik. Legalábbis azt hitte. Aztán egy este rendelt egy sima világost. A legegyszerűbb tizes sört. Nem trendből. Nem nosztalgiából. Csak mert nem akart gondolkodni. Nem akart jegyzetelni fejben, nem akarta keresni a füstöt, a pörkölt malátát, az aszalt szilvát a lecsengésben. Szomjas volt.

Ennyi.

A sör hideg volt és egyszerű. Nem állított semmit. Nem akart több lenni annál, ami. Béla ivott, és nem kellett hozzá állásfoglalás. Senki nem kérdezte, miért nem valami karakteresebbet. Senki nem nézett rá elismerően vagy gyanakodva. És akkor rájött valamire. Nem az számít, hogy világos ...

Béla belép a taproomba. Itt nem sör van, hanem narratíva. A falon krétával írt stílusnevek, mögöttük történetek: hordóérlelés, single hop, limitált főzet, kollaboráció. A sör már nem ital, hanem bemutatkozás. A pultnál nem azt kérdezik, mit inna, hanem hogy „milyen irányba indulna el”. Béla inni szeretne. Nem irányba indulni.

A pohár kisebb, az ár nagyobb, a leírás hosszabb, mint maga a korty.

Minden sör valami ellen van: tömegtermelés ellen, unalom ellen, kompromisszum ellen. Közben mind hasonlít egymásra abban, hogy magyarázni kell. Béla emlékszik még arra, amikor a jó sör nem beszélt ennyit magáról.

Kóstolót kér. Három deci élmény, öt deci identitás.

A körülötte ülők bólogatnak, jegyzetelnek, ...

A talponálló nem feltétlen nyomorjelenség. Európában számtalan szerethető változata létezik. Az olaszoknál ott a bár, ahol egy eszpresszót vagy spritzet az ember a pultnál fogyaszt el. A spanyolok tapasbárjai, a francia bisztrók, a német állóasztalos sörözők, ülőalkalmatosságot bérelni.

Nálunk a „talponálló” szóhoz gyakran alapvetően hozzátapadt valami egészen más: a kasszásnő, a sörblokk, a csorba pohár, a kapkodva bekapott féldecik, a sör savanyú szaga, a neonfény, az olcsó árak. A korai nyitás a munkakezdéshez alkalmazkodott, aki az első italt itt vette magához, annak többnyire nagyon sietős dolga volt. Akinek éppen semmi dolga nem volt, az nem nyitáskor tért be egy italra.

De nálunk miért nem maradt meg a ...

„A legjobb pillanatok az együtt-pillanatok” – mondja egy férfihang a Staropramen egyik új reklámjában. Ha valaki rákeres a YouTube-on a mindössze hat-tíz másodperces magyar változatra, a kép mellett ezt a mondatot is megtalálja: „A sör tőlünk. A hangulat tőletek.”

A reklám képi világát most hagyjuk, ahogy a Staropramen sör minőségét és egyéb
tulajdonságait is. Engem ezúttal kizárólag az „együtt-pillanatok” kifejezés érdekel – nyelvi szempontból, kötőjellel írva. Mert valljuk be, az „együtt-pillanatok” első hallásra meglehetősen furcsán cseng egy magyar anyanyelvű számára.

Helyes ez így? Vagy mégsem?

Ahogy annak idején az iskolában tanultuk, kérdezzünk rá: „milyen pillanatok?” A válasz: ...

A kocsma egyik legfontosabb műfaja a csapos és a vendég közötti párbeszéd. Ebben néha több életbölcsesség,  és humor fér el, mint egy háromórás filozófiai konferencián. A jó csapos tudja, mikor kell válaszolni, mikor kell visszakérdezni – és mikor kell úgy tenni, mintha nem hallotta volna a vendéget.

Íme néhány klasszikusnak nem mondható, de akár azzá is válható párbeszéd:

  Vendég : Kérek egy sört! 

Pultos : Csapoltat, vagy üvegest? 

Vendég : Megiszom én csapolva is, ha úgy olcsóbb.

Vendég : Ez biztos friss sör?

Pultos : Abszolút.

Vendég : Mikori?

Pultos : Tegnap még árpa volt.

Vendég : Egy rövidet kérek!

Pultos : Milyen rövidet?

Vendég : Ami gyorsan hat.

Pultos : Akkor adom a ...