Mifelénk, a tízmillió sörszakértő országában, nem történhetne meg, az ami nemrég Csehországban megesett, azaz hogy egy tucatsört, kézművesnek felcímkézve, orruknál fogva vezessék a fogyasztókat.

A két pilseni üzemet – Plzeňský Prazdroj és Gambrinus – is birtokoló multi nemrég egy érdekes marketingfogással igyekezett bebizonyítani, hogy söreik semmivel sem alábbvalók, mint a kisüzemek termékei. Ennek bizonyítására „Patron” néven Potemkin-sörfőzdét alapított és ezen a márkanéven a szűretlen tízes és tizenkettes Gambrinus sört kínálták fel vendéglátóhelyeknek.

A köpenicki tréfa – tömegsör kézműves egyenruhában – jól sült el: kiderült, hogy az egyébként alulértékelt Gambrinus nem is olyan gyengécske sör. Egyúttal az is kiderült, hogy a fogyasztók jól bevezetett és reklámozott termékekkel bizony könnyen félrevezethetők, hiszen a Patron a fogyasztói teszteken is jobban vizsgázott, mint a Gambrinus.

Pedig a turpisság már abból is kiderülhetett volna, hogy egy újonnan alapított főzde aligha lehetett volna képes egy 10 millió koronás kampányra, nem kínálhatott volna nevetségesen alacsony árat és teljes felszerelést – sörtornyot, poharat, alátétet –, ahogy ezt a „Patron” megtette. Persze volt olyan kocsma, ahol ennek ellenére lyukra futottak ajánlatukkal, de a felkeresett vendéglők többsége igent mondott az ajánlatra és élt volna a lehetőséggel.

A történet másik fricskája, hogy Gambrinus, mint azt illik tudni, a sörivók patrónusa azaz hogy a sört „Patron” névre keresztelték teljesen magától értetődő volt.