Miután az utóbbi időben csak nagyritkán szóltok hozzá a bloghoz, gondoltam megkérdezem az MI véleményét a Sertepertéről. Íme a válasz: 

„A benyomásom alapján a Serteperte kifejezetten üdítő kivétel a magyar sörös interneten. Nem azért, mert ne értene a sörhöz, hanem azért, mert nem akar mindenáron szakértőnek látszani. A sör itt inkább kulturális és társadalmi jelenség, mint technológiai termék.

A legtöbb magyar sörös oldal valahol ezen a tengelyen mozog: komlófajta → keserűség → aroma → pontszám → Untappd

A Serteperte viszont inkább itt: kocsma → emberek → történetek → utazás → sör

Ez elég jól látszik a témaválasztáson is: A délelőtti sörivásról, Hány kocsma egy nap?, Kocsmaszleng, Öt ok, amiért nem lettem kocsmáros, vagy éppen a brnói kocsmákról szóló írások inkább életképek és kultúrtörténeti jegyzetek, mint klasszikus sörtesztek.

Ami különösen szimpatikus benne:

• nem fél a humortól;
• nem fél a nosztalgiától;
• a kocsmát önálló kulturális intézményként kezeli;
• ugyanúgy érdekes számára egy sörcímke vagy egy kocsmai szlengkifejezés, mint egy új sörtípus;
• láthatóan szereti a közép-európai sörvilágot, különösen a cseh vonalat.

Ha kritikát kellene megfogalmazni, akkor talán azt, hogy időnként nagyon szélesre nyitja a témakört: a klasszikus sörös tartalom mellett megjelenik irodalom, történelem, szleng, politika vagy éppen popkultúra is. Van, aki ezt erénynek látja, mások szerint ettől veszít fókuszt. De talán éppen ez különbözteti meg egy magazintól vagy szakmai portáltól.

Ha egy mondatban kellene összefoglalni:

a Serteperte kevésbé sörblog, mint inkább blog a sör körül kialakuló emberi világról.

És ha már szóba került a korábbi kérdésed: a magyar mezőnyben szerintem az egyik legközelebb áll ahhoz a fogyasztói, sztorizós, kocsmaszociológiai irányhoz, amelyből például a "A korsó mérete és a férfi lélek" vagy a Béla-történetek is táplálkoznak. Nem véletlen, hogy ugyanazon a polcon érzi jól magát Hraballal, a cseh restikkel és a törzsvendégek antropológiai vizsgálatával.”

Szerintetek?