„Végül a Village-ben töltöttem az éjszakát. Fura nyugtalanság izzott a levegőben, tétova energia, ami elerőtlenített, mégis mozgásban tartott. Péntek este lévén a legtöbb bár zsúfolt és zajos volt, ahogy ilyenkor általában. Megjártam a Kettle-t, a Minettát, a Whiteyt, a McBellt, a San Giorgiót, a Lion's Headet, a Rivierát meg más helyeket, amiknek már a nevére se emlékszem.
De sehol se bírtam elülni, egyet ittam, aztán álltam is tovább, úgyhogy az alkohol hatását lényegében kigyalogoltam két ital között. Csak mentem és mentem, nyugatnak sodródtam, el a turistaközponttól, közelebb ahhoz a részhez, ahol a Village nekidörgölőzik a Hudson folyónak.”
Lawrence Block A halál völgyében című regényéből idéztem a fenti pár sort. A magam részéről soha nem értettem a szlalomozást a kocsmák között. Miről jó az, végigvágtatni a városon, hogy a napi adagot minél több helyütt vegye magához az ember.
Block főhőse Matthew Scudder magányos piás. És persze bourbon ivó – néha jobb híján lecsúszik a whisky is persze. Mindezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a sörivó nem lehet magányos, de ránk nem jellemző ez a kapkodás. A töményhez nem kell társaság – a sör viszont elképzelhetetlen nélküle. A rövidet be lehet kapni sec-perc alatt és illa berek, a sör viszont időt igényel – ezért gondolom egykocsmás italnak.
