Mark Twaint egy napon, amikor egy Hardford-i utcán sétált megszólította egy öreg koldus:
– Adjon egy pár centet, uram, könyörgöm...
Épp egy kocsma előtt mentek el.
– Jöjjön, barátom – mondta a nagy író –, fizetek magának egy-két pohár italt, hogy felejtse el a szegénységét...
– Én sohasem iszom, uram.
– No, és mi lenne, ha vennék magának egy doboz jó szivart?
– Soha életemben nem dohányoztam...
Közben egy fogadóiroda elé érkeztek.
– No és mit szólna, ha megtennék egy lovat a maga nevében? Remek tippem van!
A koldus tiltakozott:
– Ne tessék! Én soha életemben nem játszottam...
Erre aztán Mark Twainnek hirtelen jó ötlete támadt:
– Jöjjön barátom! Öt dollárt kap, de velem kell jönnie, hogy bemutassam a feleségemnek.
– De kérem – kiáltott fel a koldus –, engem a nők sem érdekelnek!...
– Maga félreért engem barátom – válaszolta Mark Twain jóízűt nevetve –, csak azért akarom bemutatni magát a hitvesemnek, hogy lássa az asszony, hogy mire viszi egy ember, aki nem iszik, nem dohányzik, nem játszik és akit még a nők sem érdekelnek...