Piszkos talponálló a város szegélyén. Bent hideg füst gomolyog a piszkos ablaküvegen, kintről a köd hályogos szeme tekint befelé. A köd mögött, a síneken túl, magas téglafal húzódik. A téglafal mögött a temető.
Nyílik az ajtó. Belép egy élénk mozgású, sovány férfi s talpig gyászba öltözötten egy nő. A zsongás elhal, a pohárcsörömpölés is. A halálnak legközelebbi rokona a csönd. A gyászruhás nő a pulthoz áll. A férfi a kasszához. Két blokkot vesz, fél-fél deci rumot. Odaadja a csaposnak. A csapos kitölti. A fürge léptű férfi jobb kezébe veszi az egyiket, s némán odatolja a másikat a nő elé.
Térdig érő gyászfátyol van rajta. Fekete kesztyű, fekete kalap, s a kalapon, a fátyol körül, fekete gyöngysor. Most fél kezéről lehúzza a kesztyűt. Kesztyűtlen kezével térdéhez nyúl, feldobja a fátylat a feje búbjára. Összenéznek, összebólintanak. Némán felhajtják a rumot. A nő arca elé bocsátja fátyolát.
A csönd fellazul. Aki csak itt van a talponállóban, egytől egyig kocsmai honos. Tudja, hogy a köd is hideg, a hulla is hideg, s ennek a dupla hidegnek csak egy orvossága van: a rum. A gyászoló asszony a rokonszenv kereszttüzében áll.
Elmúlik egy perc, újjászületik a csönd. A fürge férfi blokkot vesz, a csapos kitölt két fél deci rumot. A nő felveti fátyolát, odabólint a férfinak, felhajtja a rumot. Aztán némán visszabocsátja a fátyolt. Most mindenki szemügyre vehette arcát. Bőre fehér, vonásai kellemesek a szemnek, de az arc mégis engedett a gyásznak, szétomlott benne, mintha egy éjjelen át tejben ázott volna. Ez a második féldeci még a legfásultabb sörivók szívét is meglágyította. Két féldeci, a kocsmák anyanyelvén, hirtelen halált jelent, váratlan csapást.
A férfi megint blokkot vesz, a csapos megint kitölti. A nő feje búbjára dobja fátyolát. Felhajtja a rumot, de fátylát most nem bocsátja vissza. Kisírt szemmel mered a stamperlire, aztán harsányan, de mély érzéssel, szívszaggató szomorúsággal rákezdi:
Minek turbékoltok, búgó vadgalambok...
Kérdő hangsúllyal énekel, körül is néz, mint aki válaszra vár. Istenem, ti búgó vadgalambok. Valóban. Minek?
