A békebeli béke éveiben a mai Király utca 40 szám alatt üzemelt a „Bécs városá”-hoz címzett sörház. A hely nevezetessége osztrák söre volt, amelyet akkoriban Magyarországon csak itt mértek. És persze ha már osztrák a sör, a konyha is büszkélkedett olyan bécsi különlegességekkel, mint a bécsi tányérhús, a bécsi szelet és a gombóccal tálalt tüdő. Nem véletlen, hát hogy Krúdy Gyula „Boldogult úrfikoromban” című regényének is egyik színhelye a vendéglő, melyet az író így mutat be: 

„Nem lehet akárki vendéglős a Bécs városában. Vájsz úr a mostani vendéglős fiatal korában sörfőzőlegény volt Schwehátban. Igen rendesen viselkedett, munkája ellen senkinek kifogása nem volt, de jött a szerelem, amely a sörfőzőlegényt is elkapja. A szerelemmel mindenféle kívánságok járnak, és Vájsz úrnak eszébe jutott, hogy kocsmát nyit Pesten, ahol azt a sört méri amelyet Schwechátban segített főzni. Esküvője előtt jelentkezett gazdájánál, hogy ő elmegy Pestre és schwechati sört mér. Schwechater Lager-Biert, mint abban az időben nevezték. Nászajándékul azt kérte a gazdájától, hogy ő legyen az egyetlen pesti vendéglős, aki ezt a sört mérheti. Kérését örömmel teljesítették: így lett Pesten a „Bécs városa” az egyetlen vendéglő, ahol a rövidesen népszerű schwecháti sört mérték, mely a városban sehol máshol nem volt kapható."