Egy sarokra tőlünk üzemel a Gömbölyű söröző, ahol a névhez illő szépség, Frederika kínálja a finom csapolt sört a szomjazóknak. Olyan meghitt itt minden, az apró bokszokban haverok, szerelmesek vagy éppen szolgálatból hazatérő hangoskodó rendőrök ücsöröglek. Soha senki nem zavarja a másikat, és a kedves kocsmárosné, akinek hatalmas keblei között egy gerlepár is kényelmes fészket találhatna magának, fáradhatatlanul hordja a söröket.

Szóval az idlli környezet hatására úgy döntöttem, ide hívom kedvesemet egy felejthetetlen estére, és e szent helyen kérem meg a kezét. A nagy napon egy órával hamarabb érkeztem, hogy biztos helyünk legyen az egyik bokszban. Frederika csábos mosollyal fogadott, de helyet ő sem tudott adni. Csak egy korsó barna sört. Majd fél órát ücsörögtem a pultnál, mire egy boksz megüresedett. Addigra lecsúszott a másik korsóval is. A harmadikat szerencsére már az új helyre hozta ki a szépséges kocsmárosné.

Kedves mosolya hatására elándtam neki, mit is tervezek. Frederika nem állhatta meg, hogy el ne mesélje, a férje annak idején szintén egy kiskocsmában kérte meg a kezét Óbudán, és hogy a férfi eloszlassa félelmét, bevágott két Unikumot. Az ötlet jó volt, kértem én is egyet a sör mellé. És valóban, hihetetlen könnyedség járta át a lelkemet. Minden egyszerűnek tűnt. Csak attól féltem, elmúlik a hatása, mire az egyetlenem megérkezik. Rendeltem hát még egy kupicával a következő korsó mellé.

Friderika mosolyogva hozta ki az asztalomhoz, és ennyi rendelés után már kijárt nekem is, hogy kicsit tovább gyönyörködhessek a dekoltázsából előomló keble bőven látszó hatalmas halmaiban. Még tíz perc volt hátra szerelmem megérkezéséig, kirohantam a mellékhelyiségbe, ne kelljen akkor kellemetlen távolléttel megtörni a meghitt perceket. Sajnos, mire visszaértem, a sör már az asztalon volt, pedig nekem, a bátorítás okán rettentő szükségem volt a szép csaplárosné kebleire. Gyorsan lehúztam az Unikumot, és kikértem a következőt. Jól számoltam, a látvány még nagyobb tüzet gyújtott lelkemben, sőt Frederika rövidesen megjelent az újabb pára lepte korival. Semmi sem akadályozhatta meg a leánykérést. Rájöttem, az Unikumot gyorsabban le tudom gyűrni, ezért pár perc alatt kettőt is benyomtam, és persze kétszer csodálhattam azokat a gyönyörű halmokat.

Az én mindenségem pár percet késett. Kicsit bántott, hogy nem engedi szájon csókolni magát. Azt mondta, bűzlök, pedig én semmit sem éreztem magamon. — Drá... drágám! Kérsz egy... iszol egy kupi... pohárkát? — Nem! — úgy tűnt, szerelmem hangjában némi indulat vegyül. — És jobban tennéd, ha te sem innál! — Nekem egyáltalán... bírom én az italt. Ugye, nem hiszed, hogy beru... beru... hogy részeg lennék? Hé, Fridirika, kettőt... ezekből!

Frederika tudta, mi az illem, ezért kebléből semmit sem mutatott, sőt a kezét is elhúzta, amikor a sört elém téve megfogtam a csuklóját. — Mondtam, hogy nem kérek semmit — hallottam távolról mérges szerelmemet —, te meg itt fogdosod ezt a tehenet!!! — De, sze... szedvesem — ez sem sikerült úgy, ahogy szerettem volna —, ő csak Fridi... diriki, a koccs... lásné... Hogy beszédem zavarán enyhítsek, benyeltem az Unikumot és a sört. A finom elegy érezhetően jótékony hatását kihasználva azonnal belekezdtem: — Azért hívtalak ide, édesssss..., mert megakaro... megakarlak...

Az járt az eszemben, hogy még mindig elkelne egy kupicával, de túl nehéz volt a karom, hogy intsek Frederikának. Pedig ha törik, ha szakad, feloldom ezt a rohadt gátlást. Aztán megláttam az egyetlenem előtt sorakozó poharakat. Valahogy megragadtam a kupicát, és a tartalmát egy lendülettel leöntöttem a torkomon. — Azt... akarom dárágám — még nem volt az igazi, de javult —, hogy legyél a fe... fele... szeretőm. Hogy a... hogy az oltáron legyél az enyém, hogy végre meg... megfoghassam... azt a helyes... kis didkódat.

Valami nem stimmelt, mert a drágaságom felkapta a táskáját. Nem hagyhatom annyiban! Még ott volt a söre, az majd segít! Utána kaptam», de sajnos kiborult, és az asztalon szétterülő barna lé bőven ömlött az én életem ölébe is. Aki erre felugrott. Nyúltam volna utána, de csak arra emlékszem, hogy fejjel előre az asztalra buktam. Arra gondoltam, az a kis sör, 'ami ott pompázik az asztalterítőn, még segíthet. Nyalogatni kezdtem az átázott tarka vásznat, de olyan álmosság vett rajtam erőt...

Azóta nem láttam a szerelmemet. Állítólag összeházasodik a régi udvarlójával.