Tavasz volt, a sörkertben az arcokon kivirultak a sörrózsák. A legbiztosabb jele persze az volt, hogy a fal felől lágy illattal járt a levegő.
– Zarathusztra! Három korsó – intett dr. Sörmen, s a harmadik világ hazánkban tanuló reménybelije kivillanó fogsorral elviharzott. Dr. Sörmen, Sir Kovács és Báró Uréter egy abroszos asztalnál gunnyasztottak saját tavaszi fáradtáguk árnyékában.
– Ebben csak az a jó, hogy nincs rajta üvegbetét – húzta meg a poharát Sir Kovács.
– Hogy eszem azt az üvegbetétet – és a Báró tekintete kimerevült. Követték a pillantását. A pultnál királynői jelenség csapolt és kaszabolta a poharakról a habot. A sárgás üvegkriglik felett, fehér csipkék hó-mezőjén valami földöntúli tornyosult.
– Atyavilág – nyögte dr. Sörmen – ennek valóságos sörmelle van. —
– Ne legyen már alpári, doktor! Sörkebel – dünnyögte a Báró.
– Kigyulladhatnának már a slampiónok — mondta Sir Kovács, de ekkora már felettük is magasodott az új lány.
– Kegyed itt új szubjektum? – kérdezte dr. Sörmen.
– Ezek szerint a fiúkák kuncsaftok – tette elébük a rakományát a lány.
– Műveld a csodát és ne magyarázd! – és Báró Uréter a dekoltázsba fókuszálta pillantását.
– Nem akarja megbüfiztetni a barátját? — kérdezte a kisasszony, s jobb keblét lazán meghintáztatta. A címzett, dr. Sörmen moccanni sem tudott, mert a léghajók fölötte himbáltak. – A fiúkák érzik a tavaszt – summázta a helyzetet a lány, s tovaringott.
A fiúkák egymásra meredtek. A doktor tar koponyáján megcsillant a bágyadt lámpafény. Sir Kovács őszes haja a gallérjánál visszakunkorodott, régen volt már fodrásznál. A báró meg a nyelvével észrevétlen megigazította a protézisét.
– Uraim, a közbókkal nem megyünk semmire – mondta a Báró. Sir Kovács a Báró három korábbi feleségére gondolt. — A hódítás lovagi torna — folytatta a Báró, majd felállt, s odasétált pulthoz. Nem lehetett hallani a társalgást, de percek múlva visszajött. – Megvárom – mondta…
– Hogy összerakhassa a rekeszeket? – így Sir Kovács.
– Egyébiránt, uraim, teljességgel érdektelen – fűzte hozzá a Báró.
– Talán ártatlan? — így Kovács. — Aminek birtokában van, az valójában a természet műve. Mond-hatni véletlen. A sörnek semmi köze hozzá.
– Hát akkor valóban érdektelen – mondta dr. Sörmen. Sir Kovács hol az egyikre, hol a másikra nézett: ezek vele szórakoznak? De az bizonyos, hogy tavasz volt.
