Azon a napon, mikor megnyílt az első kocsma, belépett ajtaján a kocsma-zenész. Kicsit ivott a pultnak támaszkodva, de csak azért, hogy körülnézve, akusztikailag megfelelő helyet táláljon magának és a hangszerének. Az első vendégek még a spicc állapotig sem fogyaszthatták magukat, mikor felcsendült…
Piszkos talponálló a város szegélyén. Bent hideg füst gomolyog a piszkos ablaküvegen, kintről a köd hályogos szeme tekint befelé. A köd mögött, a síneken túl, magas téglafal húzódik. A téglafal mögött a temető.
Nyílik az ajtó. Belép egy élénk mozgású, sovány férfi s talpig gyászba öltözötten egy…
(Utazás Magyarországon 1924-ben)
– Hát arra a kedves, kövérkés, piros képű úriemberre emlékszel-e, barátom, aki mindig feltalálható volt valahol a személyvonaton, és legfőbb olvasmánya a vasúti menetrend volt, amelyben nyelvcsettintve vagy elmélázva nézegette azokat az állomáshelyeket, amelyek…
Tavasz volt, a sörkertben az arcokon kivirultak a sörrózsák. A legbiztosabb jele persze az volt, hogy a fal felől lágy illattal járt a levegő.
– Zarathusztra! Három korsó – intett dr. Sörmen, s a harmadik világ hazánkban tanuló reménybelije kivillanó fogsorral elviharzott. Dr. Sörmen, Sir Kovács és…
– Valami készételt kérnék szépen, a sör mellé... Mit tetszik ajánlani? – kérdeztem a jóhírű vendéglő csinos fölszolgálóhölgyét. Igaz, a vendéglő elsősorban söréről nevezetes, de eleve föltételeztem, kapcsolt kínálatukról is az elképzelhető minden jót.
– Szóval, mit javasolna, mi az, amit…
Ha Seamus ihatnék egyet, jól meg kell fontolnia, hogy mikorra állítsa be a szomjúságát. Amíg idegenek vannak a helységben (és idegenek azért nincsenek minden faluban), addig bizonyos mértékig szabadjára engedheti a szomjúságát, mert az idegenek bármikor ihatnak, ha megszomjaznak, és így a…
Az idő ugyanúgy telt már régóta belül is, mint kívül, sehogy, ám ez különöseb-ben nem rendítette meg. Amióta rátalált erre a kocsmára, amelynek csapszéke fölött egy jókora óra ketyegett mutató nélkül, úgy érezte, mint aki hazaérkezett. Nincs mutató az órán, mondta egyszer valaki, s akkor mindenki…
A kocsmárosok már régóta tudják, hogy nem elég jó sört csapolni, fontos az italfogyasztás környezete is. Ezért aztán az átlagos sörözőket egyre inkább kezdik felváltani a különféle pub, club elnevezésű helyek mindenféle küllemmel. A tulajok súlyos összegeket ölnek abba, hogy valamiképp elvarázsolják…
Jókedvű, kvaterkázással eltöltött óráink keserves finise: a fizetés. Az ember már negyedórával e drámai pillanat előtt számolni kezd magában, esetleg a vécére is ki-sompolyog, ahol sliccgombjai helyett a zsebéhez nyúl, s pénztárcáját elővéve az aprót kotorássza. Mivel ekkor már kótyagos, sehogy sem…
Volt idő, amikor Jávor, a szikár alkatú, ám kényelmes természetű értelmiségi azt hitte, hogy az állólámpás Mercedes valami szobadísz; mondjuk egy autót formázó dohányzóasztalka, amibe olvasólámpát építettek a vicces természetű bútorasztalosok. A fogalomzavarra akkor derült fény, amikor autót akart…
A Volán-buszt vártuk a végállomáson, de éppen késett. Tíz perc elteltével a hangosbemondó is megszólalt: „Kérjük Nagy Árpád buszvezetőt, hogy haladéktalanul jelenjen meg a négyes kocsiállásnál!” Viccelődni kezdtünk néhányan: Hogy fog elvinni bennünket, ha csak Nagy Árpi jelenik meg haladéktalanul.…
Az alkoholt fogyasztó személy előbb-utóbb törvényszerűen átéli a leittasodás – hivatalból – elítélendő, ám csöppet sem kellemetlen állapotát. Ahogy a bőbeszédűséggel egyáltalán nem vádolható székely ember mondaná: megittasul, megrészegszik, megrészegül, megrészegedik, részegre - vagy tönkre issza…