Az ellenforradalmi sör
Az utóbbi időkben igen sok szó esik a hazai sörfőzés megújulásáról, a kisüzemek extravagáns sörkülönlegességeiről. A sörivók izgatott érdeklődéssel kóstolgatják a Grabancot, A Jó Éjjeli Portást, Hammurapi Álmát, a Sherwood Alet, a Kortyot, a Mályi Búzasört vagy a Békésszentandrási Szilvást. Nem is szeretnénk ünneprontók lenni, hiszen mi magunk is lelkes hívei vagyunk a mocorgásnak, örömmel fogadunk minden kezdeményezést, de némi szkepticizmus azért szorult belénk.
Épp ezért őszinte a szomorúságunk, hogy a hazai sörforradalom , mintha nem alulról építkeznék, hanem egyfajta elitista mozgalomként jelenne meg. A mindennapos tapasztalatunk sajnos az, hogy a kis üzemek többsége, még mindig az olcsó sörök piacára termel és ...


Az egyik legősibb magyar sörös szokás a halottas sör volt. Ennek lényege az volt, hogy a régi időkben a temetések után a gyászoló közönség, barátok, főleg pedig az a testület, amelyhez az illető halott tartozott, temetés után összeültek halottas torra. Ennek oklevelesen kimutathatóan mindig ser volt az itala. A szokás ősrégi időkbe nyúlik vissza. Minden nemzet életében megvan a nyoma, de leginkább ott van ázsiai törököknél és a régi magyar életben, a tatárjárást követő évtizedekig.
"A nők nálunk épen nem isznak. Külföldön minden kor- s nemzetbeli asszonyok rendszerint isznak sört és bort. Nálunk legfölebb lopva, mert szégyennek tartják. No mert a magyar lány olyan szemérmes, hogy mint Bernáth Gazsi mondá, még a mellét sem meri megmosni. 



A képen látható Löwenbrau kültéri lámpák senkit ne tévesszenek meg! A Ganz utcába most nyílt sörözőben a Sörspecialista nem a Borsodi Sörgyár söreit árusítja, hanem az egykori a Kacsa utcai üzlet választékát. 
