Henrik Haggenmacher 1850-ben érkezett Budára és mint tanult molnár, egy dunai hajómalmon helyezkedett el. Hamarosan azonban Barber és Klusemann gőzmalmának főmolnára lett, ami a gondtalan megélhetésen kívül anyagi gyarapodást is biztosított számára. 1855-ben önállósította magát és a pesti Rákos-patak duzzasztóján álló Ördögmalom bérlője lett. Az üzleti siker zálogának a termelékenységet tartotta, mivel csak így tudta felvenni a versenyt a frissen alakuló részvénytársasági alapon működő nagy malmokkal. Az, hogy ez milyen jól sikerült, azt bizonyítja, hogy az 1870-es években már kiépített exportpiacai voltak Angliában, Franciaországban, de Amerikában és Brazíliában is.
Érdeklődése először 1867-ben fordult a söripar felé, részt vett az Első Magyar Részvényserfőzde megalapításában, amely a Barber és Klusemann Serfőzőházat vásárolta fel. Sőt, nem sokkal ezután még tovább lépett, megvásárolta a nemrégiben felújított Frohner-féle sörfőzdét Promontoron, majd. 1912-ben Kőbányán, a Maglódi úton Dreher-gyár szomszédságában építtetett új sörgyárat. Ekkor a cég már mint Haggenmacher Kőbányai és Budafoki Sörgyárak Rt. működött.
Haggenmacher Henrik amellett, hogy a legnagyobb önálló malomtulajdonos, tizenhat házával Budapest egyik legnagyobb ingatlantulajdonosa is lett a századfordulóra, és a város legtöbbet adózó polgárai, közé küzdötte fel magát. Kilencven éves korában, 1917-ben halt meg. Svájci állampolgárságát élete végéig megőrizte, élete utolsó 40 évében Svájc magyarországi konzulja volt.
A háború után az ország területvesztése érzékenyen érintette a sörgyártókat is ezért Dreher Jenő kezdeményezésére 1923-ban létrehozták a Dreher Konszern-t, melynek tagja lett a három legnagyobb serfőzde: a Dreher, a Haggenmacher és az Első Magyar Részvényserfőzde. A sörfőzést közösen végezték a Részvény sörgyárban, a Haggenmacher telepen textil üzemet rendeztek be. 1933-ban a konszernből egyesülés lett, Dreher-Haggenmacher–Első Magyar Részvényserfőzde Részvénytársaság néven.
