Az utóbbi időkben igen sok szó esik a hazai sörfőzés megújulásáról, a kisüzemek extravagáns sörkülönlegességeiről. A sörivók izgatott érdeklődéssel kóstolgatják a Grabancot, A Jó Éjjeli Portást, Hammurapi Álmát, a Sherwood Alet, a Kortyot, a Mályi Búzasört vagy a Békésszentandrási Szilvást. Nem is szeretnénk ünneprontók lenni, hiszen mi magunk is lelkes hívei vagyunk a mocorgásnak, örömmel fogadunk minden kezdeményezést, de némi szkepticizmus azért szorult belénk.

Épp ezért őszinte a szomorúságunk, hogy a hazai sörforradalom, mintha nem alulról építkeznék, hanem egyfajta elitista mozgalomként jelenne meg. A mindennapos tapasztalatunk sajnos az, hogy a kis üzemek többsége, még mindig az olcsó sörök piacára termel és ezek a sörök jutnak el a fogyasztók többségéhez.

Hogy árban versenyképesek, azt mindennapos tapasztalataink igazolják. A Pesten kapható Mister Sör, a Szebeni Ászok, vagy a Gyertyános Sörfőzde világosa korsónként kétszáz forint körül kapható. A minőségükről megoszlanak a vélemények, mi a magunk részéről azt mondanánk, hogy ivósörnek megteszik, mégha mi nem is szegődünk hívüknek.

Vitathatatlan előnyük, hogy többségük készítéséhez a malátán, a komlón, az élesztőn és a vízen kívül mást nem használnak. Az persze kérdés, hogy milyen minőségűek az alapanyagok és mennyire van idejük összeérni. Sajnos azonban a gyatra minőségre még mindig bőven akad példa, különösen a világos szegmensben. Így sikerült pórul járnunk, amikor a Corvinburg megfelelőnek talált barna söre után a világost is megkóstoltuk. Lenyeltük, bár jobb lett volna kihagyni. Az Üllői Pils azonban a lefolyóban végezte.

Ilyen sápadt, vékony, zavaros és büdös sörhöz az utóbbi időkben szerencsére nem volt szerencsénk. Az első korty után prüszkölve köptük ki, de még így is kénytelenek voltunk előbb egy Unicummal javítani hangulatunkat és szájunk penetráns ízét. Hogy ezután kontrapróbaként még az Üllői Barnát is megkóstoltuk, az már egyéni perverzió. Az ellenőrzés azonban igazolta a világosnál szerzett tapasztalatunkat, a sör kórházi citromos teákat megszégyenítő savanyúsága a szörnyű világos után már nem szerzett meglepetést.

Reméljük, hogy tévedünk, balszerencsénk volt, a mintavétel volt szerencsétlen. Ebben bízunk még akkor is, ha tudjuk, hogy a legutóbbi miskolci sörversenyen is nem egy sör bizonyult ihatatlannak. Muszáj optimizmusunkat a sör iránti elkötelezettség magyarázza és reményünk, hogy a negatív példák nem jelentenek sör-ellenforradalmat.