Néhány nappal ezelőtt egy igazán érdekes cikk jelent meg arról, hogy a Magyar Sörgyártók Szövetsége (Sörszövetség) nagyjából havi fél- és egymillió forint közti összeget fizetett Lánczi Tamásnak a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetőjének. Arról a felek mélységesen hallgatnak, hogy mióta és milyen tevékenységért részesül a magyar függetlenség őrzője a javadalmazásban.

Mindenesetre elég pikáns a dolog az, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője egy olyan lobbiszervezettől vesz fel honoráriumot, amelyet multinacionális sörgyártók hoztak létre. Ugyanis a még létező három hazai nagyüzem mindegyike külföldi tulajdonban van. A borsodi tulajdonosa az a Molson and Coors, amely Észak-Amerika két legnagyobb sörfőzdéjének, a kanadai Molsonnak és az egyesült államokbeli Coorsnak az egyesülésével jött létre 2005-ben. A kőbányai sörgyár tulajdonosa a japán Asahi, míg Sopronban a Heineken az úr. A Sörszövetség negyedik tagja a Carlsberg egy dán multinacionális cég, ami ugyan nem gyárt Magyarországon sört, de több nemzetközi brandjével jelen van a piacon.

Az 1992-ben alakult Sörszövetséget akkor még hét hazai sörgyár – Nagykanizsa, Bőcs, Martfű, Sopron, Kőbánya, Pécs, Komárom – alapította. A privatizációjukra az ezt követő években került sor, aminek egyik szomorú következmény lett, hogy a privatizáció után több sörgyárat – Nagykanizsa, Komárom, Martfű – is bezártak. Pécs – az egyetlen magyar tulajdonba visszakerült nagyüzem a bezárást megúszta, de az egykor több mint egymillió hektoliteres kapacitású gyár termelése ötödére esett vissza.

A most kirobbant botrányra válaszul a Sörszövetség kocsmafejlesztési programot szorgalmaz, hogy megmentse a rohamosan fogyatkozó vendéglátóhelyeket. Mint közleményükben jelzik „az ír és brit mintára tervezett kezdeményezés nemcsak a söripart erősítené, hanem a közösségi életet is új szintre emelné”.

Sajnos ki kell, hogy ábrándítsam Kántor Sándort a Sörszövetség igazgatóját, két évtizede, már  Írórszágban és az Egyesült Királyságban is, de még Csehországban is csökken a kocsmalátogatás. Ennek számtalan oka van. Magyarországon a fő probléma a pénz hiánya, ami miatt egyre többen hazaviszik a sört és otthon – nem ritkán a szomszédokkal – isszák meg azt.

De legalább ennyire fontos az is, hogy a fiatalabb generációk már egyre kevesebb alkoholos italt fogyasztanak, vagy ha mégis, akkor alacsony alkoholtartalmú, vagy alkoholmentes sört, laza koktélokat, de főleg energia-, vagy a Ready-To-Drink (RTD ) italokat.

Persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy míg évszázadokon keresztül a kocsma volt a találkozási pont, az idő eltöltésének helye, az egyetlen szórakozás az otthonon kívül, és sokak számára kényelmesebb hely, mint maga az otthon. Aztán a folyamatosan javuló életszínvonal egyre több lehetőséget kínált az embereknek arra, hogy mit tegyenek szabadidejükben, és kezdték egyre ritkábban látogatni a kocsmákat.

A kocsival közlekedők számára sem opció már, hogy a munkatársakkal a meló után beüljenek egy sörre, hiszen akkor az autó nyújtotta kényelemről kellene lemondaniuk. És az internet nyújtotta időtöltési lehetőségek sem a kocsmalátogatók számát szaporítják.

Persze sok sikert kívánok a Sörszövetségnek a nagyszerű tervhez, hogy megforduljon a tendencia és a kocsmák száma ismét emelkedjen, de főleg a kisebb falvakban és a külvárosokban nem lesz ezt egyszerű megvalósítani. Ahogy a legutóbbi, a Kisüzemi Sörfőzdékkel közös kezdeményezés, hogy minden kocsmában legyen kézműves sör is, sajnálatosan kudarcba fulladt.

 Reméljük Lánczi Tamás segítségével és tanácsaival a kocsmafejlesztés sikerülni fog Magyarországnak !