Igazi hungaricum, bár jelenleg éppen nincs divatban, sőt talán soha nem is volt. Ennek ellenére nem hiszem, hogy akad olyan magyar ember, aki ne evett volna már zsíroskenyeret, amely rövidesen lehet, hogy ismét a népélelmezés number one-ja lesz.
Lehet, hogy az írás olvastán az egészséges étkezés hívei felszisszennek, de mi ennek ellenére mindenkit arra biztatunk, hogy ha már kiürült a családi kassza, bátran egyen egy jó zsírosdeszkát.
Természetesen tisztában vagyunk, hogy a feladat csak látszólag annyira egyszerű, mint a régi időkben, amikor minden a kamrában megtalálható volt a zsírosbödön, rosszabb esetben sült házi zsírral, jobb esetben igazi húsos pecsenyezsírral. Ma azonban a zsírosbödön a legtöbb háztartásban feleslegessé vált. A gasztronómiai forradalom mostohagyereke lett a zsír, helyét majd mindenütt a növényi olaj foglalta el.
Egyre ritkább az olyan háziasszony, aki maga süti ki a zsírszalonnából a zsírt, így sokak életéből kimarad a finom házi töpörtyű, ami ismerői számára igazi kulináris csemege. A legtöbben a boltban – ha egyáltalán használnak még disznózsírt – a hidegen préselt, előrecsomagolt, adalék anyagokkal feltuningolt változatot vásárolják. Ez alkalmas krumpli, vagy rántott hús sütésére, de kenyérre kenni a zsíroskenyér fogalmának megcsúfolása.
Ha nincs kedvünk, időnk, energiánk az otthoni zsírsütéshez, még mindig marad a lehetőség, hogy klasszikus hentesboltban, vagy a piacon, sült zsírt vásároljunk. Természetesen a kenyérre nem csak a disznó zsírja kenhető, a kacsa, vagy a liba zsírja is finom, de drágasága okán ellentmond a zsíroskenyér lényegének, hogy olcsó.
Mint a fentiekből kiderül, aki akar, az könnyen beszerezheti, vagy előállíthatja a kenyérre való zsírt, mely a hűtőszekrényben sokáig eltartható. A kenyérrel már sokkal bonyolultabb a helyzet. A zsírhoz legjobb a friss fehérkenyér, mondanunk se kell, hogy a kovászolt felelne meg leginkább a célnak, amely nem szakadozik, morzsálódik miközben zsírral kenegetjük. Ízlésről felesleges vitát nyitni, de ebben az esetben nem ismerünk kompromisszumot, se a teljes kiőrlésű gabonából készült, se a rozs-, se a Graham-kenyér nem alkalmas zsíroskenyérnek. A különféle toast és tartós kenyerek pedig arra se méltók, hogy zsíros-pirítóst készítsünk belőlük.
A kenyér vastagsága is megosztja a rajongók táborát, az eredeti, imára összekulcsolt kéz vastagságú szeletekre kent kevéske zsír, lehet, hogy autentikus, de mi inkább az ujjnyi vastagságú szeletekre vékony rétegben, de azért nem túlságosan spórolósan felvitt zsírt javasoljuk. Innét kezdve aztán szárnyalhat a fantázia.
Ha jó minőségű zsírral dolgozunk, nem biztos, hogy túlzott fűszerezést igényel, egy kevés só, pirospaprika, frissen őrölt bors bőven elég, de a tetejét feltétlen szórjuk bőségesen apróra vagy karikára vágott vörös, esetleg lilahagymával. Ha ínyenckedni akarunk, kenhetünk a zsírra mustárt – a szerző egyik kedvence – vagy zúzott fokhagymát is. Az élvezetek tovább is fokozhatok, mert a zsíroskenyér mellé bármilyen zöldség, zöldpaprika, paradicsom, uborka, retek, vagy savanyúság, káposzta, csalamádé, cékla, kovászos uborka is elsőrangú kísérő. Vita legfeljebb azon lehet, hogy sört, vagy bort igyunk hozzá.
fotó: indafoto.hu