Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Bilétás sör 1980
2012. február 07. írta: Árpa Jankó

Bilétás sör 1980

Egykor, ha nagyobb szabású baráti összejövetelre készültem, utam a magyar sörivók Mekkájának számító Kőbányára vezetett. Itt ugyanis friss, literes kőbányaihoz lehetett jutni. Úgy ment a dolog. hogy az ember a bolti árnál olcsóbban vásárolt néhány bilétát a sörgyár valamely dolgozójától, amiket a gyár oldalában működő kiadó ablakánál sörre váltott.

Ilyenkor általában egy üveg sört helyben elfogyasztottam, majd a ha a végére értem a többi bilétát is sörré konvertáltam.

Egyik alkalommal az elfogyasztandó sörrel kezemben vetettem hátam a ragyás tűzfalnak, s arcomat a tavaszi napfényben fürdettem. Köröttem gyűrött arcú vagy éppen jól öltözött sörivómesterek sokasága kortyolgatta a nem túl hideg, de azért élvezhető kőbányait. Béke és megelégedettség lebegett alkalmi közösségünk felett.

Ám egyszer csak vége szakadt az idillnek. Egy rendőrautó fékezett csikorgó kerekekkel a kiadó rácsos ajtaja előtt. A kocsiból három rendőr ugrott ki, mintha akcióra készülnének. Felnyitották a csomagtartót, s – minő megkönnyebbülés – sörösüvegekkel teli szatyrokat emeltek ki belőle, majd eltűntek a közben kinyíló kiadó vasrácsos ajtaja mögött.

De ami ezután következett, az végképp dermesztő volt. A bilétákat sörrel teli palackokra cserélő mama ugyanis lecsapta a kiadó ablakát, amelyen, mint rémálom, megjelent a fertelmes felirat: A SÖR ELFOGYOTT!!! Az emberek izgatottan meredtek a kezükben tartott üvegekre. Egy-kettő még alig ivott belőle, az meg tudta őrizni az önuralmát. De akik csaknem üres palackot markoltak, vagy mint én, még haza is akartak vinni, azok kétségbeesve betűzték újra és újra a borzalmas szavakat. Mi lesz most? Hát elfogyhat a sör a sörgyárban?

A drámai helyzet szerencsére nem tartott sokáig. A vasrácsos ajtó néhány perc múlva kivágódott, a rendőrök megjelentek az ajtóban, súlyos csomagjaikat óvatosan betették a kocsiba, majd ahogy jöttek, csikorgó kerekekkel távoztak. Még feldúltan és csüggedten néztünk az eliramló autó után, akikor felcsapódott a kiadó ablaka, s a mama nevetve kérdezte a szörnyű felirattól elgyengült vendégektől:
– Na, kinek adhatom a következőt?
Az emberek megkönnyebbülten mosolyogtak egymásra. Mintha a nap is erősebben sütött volna.

Kértem én is még egyet.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://serteperte.blog.hu/api/trackback/id/tr544074856

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

msblog 2012.02.10. 01:58:33

A SÖR ELFOGYOTT!!!

stevekoti 2012.03.11. 15:00:49

Koszi ez jó volt és jól esett!
Nekem is vannak történeteim abból az időből. Emlékszel az alacsony mamára, akinek a nyakában lógtak a biléták, ha jól emlékszem. Mindig tőle vettem. Aztán felültem a korlátra ÉS-t olvasni a napsütésben és a mennyekben éreztem magam.
Akkoriban ablakpucoló voltam, baromi sokat kerestem, korán végeztem és mivel (néha, az aznapi főzéstől függően) itt volt a legjobb és a legolcsóbb a sor...
De az igazi kedvencem a városligeti HBH Sorsátor ászok söre volt, amihez foghatót a szlovákiai Ebeden ittam. Sajnos ez a HBH nagyon gyorsan leromlott, ahogy sok más márka is.
Még annyit: a nyolcvanas években képesek voltunk Prágába repülni egy jó kis sörözős hétvégére. Persze nem úgy, ahogy az angolok mennek most Bp-re. Jó pár éve Angliában élek és minő véletlen, pont itt Northamptonban gyártják a Carlsberg sort, aminek a 9%-os változatát iszom, mert az a legfinomabb.
Még egyszer koszi, sok szép régi emléket idéztél fel, nem csak a sörről!
süti beállítások módosítása