Íme Ogre, akit némileg önkényesen, de a Főzdefeszt arcává választottam. A blog olvasói számára a kolléga mindenképpen ismerős lehet, hiszen ahol kitör a sörforradalom, ott Ogre mindig jelen van. Lett légyen szó Prágai Sörfesztiválról, Főzdefesztről, a Magyar Sörgasztronómiai Egyesületről, de mindig csak a jó sörről!

A ratebeer olvasói többszáz megbízható sörleírást olvashatnak tőle: Ogreface néven minden bizonnyal a legtermékenyebb magyar szerző a közismert sörösoldalon. Nem esik hasra a nagy nevek előtt, ítélete hosszú évek tapasztalatán nyugszik, és magam is bátran hagyatkozom iránymutatásaira.  Mint látható, azonban ennél még sokkal többoldalú. Nem csak sörpocak-szépségversenyben, sörfelismerésben és a ...

Ez a nyár is jól indul a sörivók számára. Június első hétvégéjén két budapesti helyszínen is sörfesztivált rendeznek. A nagy sörgyárak söreiből egyre többen ábrándulnak is ki és az ő érdeklődésüket elégítené ki mindkét esemény, a felvonultatott sörökkel igazolva, hogy van élet a láger sörökön túl is.

Az egyik helyszínen, a Palotanegyedben a Főzdefeszten a kisebb hazai sörfőzdék valamint a házi sörfőzők sörei és jónéhány külföldi különlegesség kóstolhatók szép számban. Ugyanebben az időpontban a Városligetben a Belga Sörfesztiválon az extravagáns belga sörfőzés pompás söreivel köthetnek szorosabb barátságot az ital lelkes hazai hívei.

A bőség láttán azonban mégsem vagyunk maradéktalanul boldogok, ...

Személy szerint semminek nem vagyunk szándékos elrontói, sőt a magunk részéről az öncélú részegeskedést sem ellenezzük. Némileg azonban gyanakodva szemléljük a Café Colombo versenyfelhívását az Ivó-napi hely- és cseh sör ismereti akadályversenyre.

A magunk részéről az összes pesti cseh sörlelőhelyet ismerjük és ha anyagi lehetőségeink engedik, akkor önként és dalolva látogatjuk meg ezeket. Van egy amelyiket fenntartásokkal, de ezt most hagyjuk. A sörök finomak (nem téveszthetők össze az egyre jobban lezüllesztett Pilsner Urquellel) és a túrát teljesítők legalább húsz-féle csapolt sörből válogathatnak.

A versennyel sincs semmi bajunk, bár részt biztos nem veszünk rajta, sem egyéniben, sem csapatban. Egyrészt az egy nap ...

Hurrá! Megoldódott a hazai sörivók legsúlyosabb problémája! Mint azt az alábbi  sajtóközlemény is mutatja, Bőcsön már tudják, mitől döglik a légy. Nem kellenek jó alapanyagok, odafigyelés és türelem, elég egy félmilliárdnál is többe kerülő gépsor és máris szárnyal a minőség.

Nyilván ennek hatására az eladások is az egekbe szöknek, az 1990-óta kétharmadára csökkent hazai sörpiacon, ahol az elmúlt évtizedben három sörgyár is bezárt. Sajátos módon egyetlen hazai sörgyárban sem a pótanyagok kiváltásában, a jobb minőségű alapanyagok felhasználásában, hanem az innovációban és a marketingben bíznak.

Örömmel adok hírt arról, hogy ez a nyár is jól kezdődik: június első három napján ismét itt a népszerű Főzdefeszt, a kis hazai főzdék   nagy bemutatkozása, méghozzá nem is akármilyen, hanem extrém sörökkel.

1985 március 28-án este 9-10 óra között egy magát megnevezni nem óhajtó, 1953. október hó 7-én született sörgyári segédmunkás esti sörét fogyasztotta a NON STOP-ban. 

Ahol a sörárpa aranylik, keserű komló zöldell, s lágy víz is van bőséggel, lehet ott jó sört gyártani, meg Kőbányai Világost.

Ez utóbbi márkát itta. Alkalmi ivócimborájával fergeteges hangulatban sörizom-összemérő gyakorlatokat végeztek. Kinek a hasán áll meg a korsó? Szkanderoztak. Sramlit dudorásztak jó hangosan. Emelgették a serleget...

A segédmunkásból minden pocakfurdalás nélkül böffent föl:

– Ez a legundorítóbbik söre a világnak! Tudod-e, hogy készül a sör, faszikám, az igazi?

Hosszú és kimerítő előadás következett ...

A remek krimijeiről és alkoholproblémáiról egyaránt híres Lawrence Block szerint az alkoholizmus lényege, hogy „a rendszer jól ki van találva, a méreg és az ellenméreg ugyanabban az üvegben kapható”. Sajnos nem adhatunk igazat ennek az állításnak, bármennyire szellemes és frappáns.

Éppen annyira nem igaz, mint az a régi tétel, hogy kutyaharapást szőrével. Azaz egyetlen alkoholos ital esetében igaz mindkettő, és ez a sör. Gyógysör: ezt a fogalmat mindannyian ismerjük és azt is tudjuk, hogy a test és a lélek igazi gyógyszere egy jó pilzeni a másnapi ébredés után.

Egy kocsmában minden megtörténhet. Így aztán a törzsvendégek és a rutinos kocsmajárók nem is nagyon kapták fel a fejüket amikor a helyiség ajtajában testhez tapadó ruhában, tűsarkú cipőben sajátos figura jelent meg. Egy férfi női ruhában – ugyan már, láttak ők már ennél különbet is.

A különös jelenséget aztán rövid idő múlva követték szesztestvérei és ivócimborái, aki a messzi Angliából kísérték egészen a Csakajósörig az „ifjú arát”, hogy egy görbe éjszakával búcsúztassák „lányságát”.
Bátran kijelenthetjük: senki nem volt közülük szomjas.

Így érthető, hogy a női szerkóban miért is nem feszengett a vőlegény, bár a benne levő maligán nem igazán segített, hogy koordináltan mozogjon a számára ...

A kép az ötvenes években készült az akkor még Lehel kisvendéglő néven üzemelő vendéglátóipari egységről.

Mivel tudjuk, hogy a felvétel hol készült, azt is biztonsággal állíthatjuk, hogy valamikor a kora délutáni órákban léphetett az előtérben olvasó férfi a sínekre.

 Zóna ételek, gulyásleves, zóna pörkölt, zóna tüdő, hideg felvágott: hirdeti a falra festett felirat. Hogy a konyha milyen lehetett nem sejtjük, de ilyen választékkal ma is szívesen kiegyeznénk. Pedig már a Lehel kisvendéglő helyén később megnyílt Rámpa sem hozta ezt a kínálatot. Ekkor még a Westend helyén, és a képen látható épület mögött is, teherpályaudvar működött: nyilván innét az elnevezés

A Rámpa, még rendes kocsmaként ...

Igen kedves barátaim: a jó dolgokért még mindig szívesen utcára mennek az emberek. A baj csak az, hogy a jó dolgokból egyre kevesebb van. Lassan megtanulunk ezzel is együtt élni és mottónkká válik, hogy a kis dolgoknak is nagyon kell tudni örülni.

Bár ha belegondolunk nem is olyan kis dolog egy jó sört főzni. A hazai sörfőzők többsége évek óta hiába próbálkozik vele. Kicsik is, nagyok is. Nem viccelnék ezzel, de gyanítom, hogy a Grabancon kívül kevés sör akad, amiért a magyar sörbarát akár órákat is utaznék, hogy aztán sorban álljon érte.

Az utóbbi időkben igen sok szó esik a hazai sörfőzés megújulásáról, a kisüzemek extravagáns sörkülönlegességeiről. A sörivók izgatott érdeklődéssel kóstolgatják a Grabancot, A Jó Éjjeli Portást, Hammurapi Álmát, a Sherwood Alet, a Kortyot, a Mályi Búzasört vagy a Békésszentandrási Szilvást. Nem is szeretnénk ünneprontók lenni, hiszen mi magunk is lelkes hívei vagyunk a mocorgásnak, örömmel fogadunk minden kezdeményezést, de némi szkepticizmus azért szorult belénk.

Épp ezért őszinte a szomorúságunk, hogy a hazai sörforradalom , mintha nem alulról építkeznék, hanem egyfajta elitista mozgalomként jelenne meg. A mindennapos tapasztalatunk sajnos az, hogy a kis üzemek többsége, még mindig az olcsó sörök piacára termel és ...