1985 március 28-án este 9-10 óra között egy magát megnevezni nem óhajtó, 1953. október hó 7-én született sörgyári segédmunkás esti sörét fogyasztotta a NON STOP-ban.
Ahol a sörárpa aranylik, keserű komló zöldell, s lágy víz is van bőséggel, lehet ott jó sört gyártani, meg Kőbányai Világost.
Ez utóbbi márkát itta. Alkalmi ivócimborájával fergeteges hangulatban sörizom-összemérő gyakorlatokat végeztek. Kinek a hasán áll meg a korsó? Szkanderoztak. Sramlit dudorásztak jó hangosan. Emelgették a serleget...
A segédmunkásból minden pocakfurdalás nélkül böffent föl:
– Ez a legundorítóbbik söre a világnak! Tudod-e, hogy készül a sör, faszikám, az igazi?
Hosszú és kimerítő előadás következett árpától a hordóig.
– És ebből buktattak meg az élelmiszeripari szakvizsgán. A mesterem meg hülye, mint a párttagok általában.
Aztán az áremeléssel kapcsolatos véleményét nyilvánította ki, és a rendszert szidta, ahogy csak a Népszabadság kolumnistáinak volt szabad. Majorettként vonultak szájából a cifraságok. A pincér, aki élő kapcsolatot tart a fogyasztókkal, olyan jól hallott mindent, hogy a sörgyári segédmunkást rövidesen a rendőrség bántalmazta brutálisan.
Mikor hajnali hatkor a kerületi kapitányság lépcsőjén magára maradt, bélást kotort elő farzsebéből, és a legközelebbi románszürke telefonkészülékkel mentőt hívott. Kibírhatatlannak tűnő időtartam múltán érkeztek meg veteránautójukon és ellátták 8 napon túl gyógyuló fejsérüléseit.
A nemzetközi sajtó nem érdeklődött az esemény iránt.
Fotó: Magyar Rendőr
