Unicum trilógia III.
Belgrádban történt

Pár éve karácsonyra kaptam egy liter Zwack Unicumot. Mivel én közösségi ivó vagyok, otthon magamban nem szoktam kortyolgatni, az üveg sokáig érintetlenül árválkodott a spájz legfelső polcán. Történt, hogy meghívtak Belgrádba egy menekültekkel foglalkozó filmes konferenciára, ahol is a volt Jugoszlávia összes tagállamából érkeztek fiatal filmesek, kivéve Horvátországból. Valahogy nem bírják a szerbek a horvátokat és viszont.
Volt a programok között egy bemutatkozó vacsora ahol is a sok nemzetiség bemutatót tart étkezési szokásaiból és kóstolót ad jellegzetes ételeiből, italaiból. Mielőtt elindultunk volna a nagy útra, kimentem a Hunyadi téri piacra Törőcsik bácsihoz és szépen bevásároltam kolbászból, füstölt ...

A dolgok ott kezdődtek férfiúi eszmélésem idején, mikor nagy levegőt véve bementem a körtéri Don-kanyarba és kértem egy korsó Kőbányait. A pénztárosnő rám nézett és unott arccal csak ennyit mondott: személyit! Ekkor a mögöttem álló kopott munkaruhás férfiú rekedt hangon odavetette: velem van. Majd kisvártatva hozzátette: és két unikumot is kér a gyerek. 



A legjobb cseh búzasör 

A hely elég nemzetközi. könnyű az ismerkedés. Ezúttal két finn lánnyal sikerült, akik felfedezték a nevemet a nemzetközi filmes IMDB-ben és azt hitték, hogy én egy híres filmsztár vagyok. Némileg árnyalta az összképet, hogy a csajok nem hallottak Felliniről. Viszont megígérték, ha hazaérnek, feltétlen megnézik a Dolce vitát. 

