Még nyáron részt vettem a Borsodi Sörgyár új doboztöltő gépsorának átadásán. A program a „Sör határok nélkül” nevet viselte. A névadás hátterét az jelentette, hogy a Borsodi Sörgyár az új gépsorral fontos szerepet játszhat a Molson Coors európai márkáinak dobozba töltésében, illetve regionális logisztikai központként jelentős szerepet kapott a világcég sörgyárai között.

A látogatás érdekes momentuma volt, amikor a sajtó képviselőinek bemutatták a sörgyár nano sörfőzdéjét. Az emlékezetem szerint kétszáz literes mini sörfőzde, lehetőséget ad a különféle kísérletezéseknek, azaz nem több száz hektoliteren kell kipróbálni az új recepteket. Az újítás egyébként is ráférne a borsodiakra, mert mintha az utóbbi két évben a vetélytársak – a Dreher és a Heineken – komoly lépéselőnybe kerültek volna.

Ma, teljesen váratlanul, megérkezett a címemre egy „Borsodi Határok Nélkül" nevezetű sör. Ez ebben a bizonyos nano sörfőzdében készült és kóstoláskor megmutatta, hogy Borsodban is vannak elképzelések arról, hogy egy nyitott közönség számára, milyen remek dolgokat lehet művelni a sör alapanyagaival, ha nem egy core lager, vagy egy licence sör főzése a cél. 

Tekintettel arra, hogy a figyelmemet külön felhívták, hogy a termék szűretlen, pasztörizálatlan és ezért frissen fogyasztandó, nem sokat teketóriáztam – megittam a 7,1 alkoholtartalmú ale-t. Kár, hogy a címke ezen kívül nem sok információt ad, így csak tippelünk, hogy egy dupla IPA került a poharunkba.

Azt mindenképp elmondhatjuk, hogy a vetélytársakkal szemben, itt jobb teljesítménnyel találkozunk, de ez minden bizonnyal a kísérleti boszorkánykonyhának köszönhető. Akárhogy is van kíváncsian várom a folytatást, hogy lesz-e nagyüzemi széria a kóstolt sörből!