Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Unicum trilógia II.
2020. február 23. írta: Merza Gábor

Unicum trilógia II.

Arezzóban történt

unicum.jpg

1982-ben, huszonhét évesen, mint színházi dolgozó, kaptam először útlevelet nyugatra, akkor is csak egy alkalomra szólt a kiutazási lehetőség. Egy olaszországi színházi fesztiválon vettünk rész a Zalaegerszegi Állandó Színház Bartók Béla a „Csodálatos mandarin” című előadásával.

Volt ott valami konferencia is, olasz nyelven angol szinkrontolmáccsal, a Hotel Ambassador színháztermében, ahová kötelező volt elmenni az egyész társultnak. Mivel olaszul egyáltalán nem tudtam, az angolban meg csak a kocsmanyelvet ismertem, rövid unatkozás után kikérezkedtem, mintha valami dolgom lenne.

A lobbyban nem volt élet, csak a snackbárban árválkodott egy pincérnek öltözött ember a pult másik oldalán. Felültem hát a bárszékre köszöntem és végignéztem az elképesztő szeszesital választékon. Közben mosolyogtunk egymásra a pultossal, ezzel is jelezve egymás számára, a kölcsönös szimpátiánkat.

Tüzetesen nézegettem az ital felhozatalt, a többségéről nem is tudtam mit tartalmaz a butélia, hiszen akkoriban Zalaegerszegen a választékot a szilva-, meg a törkölypálinka jelentette a kármentő mögött, meg valami vermut.

Volt időm nézelődni, a konferencia jó hosszan elhúzódott a sok felszólaló miatt. Ahogy ott mustrálom a flaskákat megakadt a szemem a legfelső sor végén egy kerekded formájú aranykereszttel jelzett üvegen. „Unicum Zwack”. Rámutattam és mondtam:

– Por favor.

 A pultos kérdőn nézett rám.

– La Ungareze – mondtam.

Kissé elkomorult az arca, felállt a kis létrájára, leemelte az Unicumot, letörölte a port róla, töltött magának is, felemelte a poharát koccintásra és nagyon szomorúan szólt:

– La morte Brezsnyev.

Zavaromban koccintottam vele, de mielőtt Brezsnyev elvtárs lelki üdvére ürítettem volna poharamat, diadalmasan kiböktem:

– Walesa liberte.

Ittunk hát, ki-ki az emberére – nem egyet, sokat. Az ízére az eredeti Zwack Unicumnak, másnap nem emlékeztem, hisz nem az ízéért ittuk, hanem olasz barátom elvtársa Leonyid Iljics halála felett érzett szomorúságában, én meg örömömben, hogy kiengedték az internálótáborból Lech Walesát a lengyel ellenállás vezetőjét.

(folyt.köv.)

Elözmény: https://serteperte.blog.hu/2020/02/22/unicum_az_aranykeresztes_medicina

A bejegyzés trackback címe:

https://serteperte.blog.hu/api/trackback/id/tr7615487888

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása