Tegnap sok helyen voltam és jól éreztem magamat. A Hattyú Házban kezdtem. Itt találkoztam Lacikával, aki meghívott egy meggysörre. Itt kezdődtek a bonyodalmak mivel még korán volt és törzshelyem csak négykor nyit, délután kettőkor elmentem a Csakajósörbe, ahol német és angol stoutokat fogyasztottam, mivel a jó cseh stout valahogy mindig hiánycikk e helyen.

A hely elég nemzetközi. könnyű az ismerkedés. Ezúttal két finn lánnyal sikerült, akik felfedezték a nevemet a nemzetközi filmes IMDB-ben és azt hitték, hogy én egy híres filmsztár vagyok. Némileg árnyalta az összképet, hogy a csajok nem hallottak Felliniről. Viszont megígérték, ha hazaérnek, feltétlen megnézik a Dolce vitát.

Közeledett a négy óra, így aztán átsiettem a Tölgyfa utcába, kedvenc sörözőmbe, a Pivohalléba. Annak ellenére, hogy szombat volt, zárt ajtókra találtam. Ez elszomorított, nem csak azért, mert szomjas voltam, hanem mert tartok tőle, ha ez így megy tovább, nagyon szomorú vége lesz ennek a jó helynek.

Ittam volna még egy sört, ezért átmentem a liftesbe,  Unplagged a rendes neve, ami ott van a Moszkva tér feletti utcában. Jó nagy hely, ötször annyian férnek be, mint az átalakítás előtt. Szerencsémre lézengtek benne mikor érkeztem, így még találtam egy kényelmesebb, szemlélődős helyet magamnak, ahonnét sörözés közben végig néztem, ahogy a hely megtelik.

Finom krusoviceit ittam, Mort Subite belga meggyes sörrel. Aztán túl sokan lettek körülöttem – elindultam. Hazafelé menet megállapítottam magamban, hogy a lényeg mindig az első sörnél dől el. Ha megiszod és jól esik – és az első mindig jól esik – érzed a kellemes bizsergést az agyadban, rögtön megkívánod a másodikat, amitől is nagyon megszomjazol, de a harmadiktól még inkább, így aztán meg sem állsz a hatodikig, amikor is kezded érezni a sör kiváló izét és megjön a kedved a sörözéshez. Innét kezdve már mindegy, jöhet minden.