Ha érdekelnek a különféle sörtípusok, hogy mi a különbség a különböző sörök között, itt választ találsz a kérdéseidre. A vállalt feladat természetéből fakadóan az oldal folyamatosan bővül, ahogy újabb és újabb sörtípusokról jelennek meg posztok, szóval érdemes időnként visszalátogatni ide!

Ha többet is szeretnél tudni az adott sörtípusról, mint ami a rövid bemutatkozásban van, nincs más dolgod, mint a sörtípus vastagon szedett nevére klikkelni!

American Pale Ale – Ha sörforradalom, akkor IPA! – vágják rá sokan a kérdésre, melyik az igaz craft. Pedig valójában ez sokkal inkább igaz az american pale ale-ra azaz az APA-ra.

Apátsági sörök – Régi, apátsági receptek alapján készülő elegáns, szépen kiegyensúlyozott, erős, ale típusú sörök. Elsősorban történelmi múltjuk köti össze és már nem is feltétlen apátságokban főzik őket.

Aratási sör – Történelmi tény, hogy a középkorban a mezőgazdasági munkásoknak az idényben, több országban is főztek, vékony, gyakran a komló mellett más fűszerekkel is ízesített frissítő, szomjoltó söröket.

Balti porter – A porter sör Baltikumi sikerét Nagy Péter orosz cár angliai útja alapozta meg. A cár Londonban kóstolta az akkortájt nagy népszerűségnek örvendő portert és rögtön rendelt is belőle egy szállítmánnyal, hogy otthon is élvezhesse.

Bak és duplabak sörök -  A baksört az év elején főzik. Jellegzetessége, hogy a rendesnél harminc százalékkal több malátával és így arányaiban kevesebb komlóval készül, mint a bajor sörök, ezért alkoholban gazdagabb és édesebb. A baksörök csapra verése mindenfelé a tavasz érkezéséhez kapcsolható.

Barley Wine – Árpabor. A Barley Wine nem egy meghatározott sörtípus volt, hanem egy-egy sörfőzde a legerősebb, legsűrűbb, legtestesebb, legmagasabb alkoholtartalmú sörét nevezte – már-már marketing ízűen – árpabornak. Manapság a BJCP ugyan meghatározza mint sörtípust, de igen tág kereteket határoz meg neki.

Berliner Weisse – Könnyű ízeiből hiányzik a keserűség. Ez annak a következménye, hogy a komlót nem főzik, csak a cefrézés során adják a sörléhez. Ugyancsak különleges, hogy az erjesztéshez speciális élesztőt használnak, amely gyümölcsös jelleget ad a sörnek.

Broyhan – Az egyharmad búza- és kétharmad árpamalátából főzött édeskés-savanyú sörhöz Broyhan alig használt komlót, helyette különféle fűszerekkel – szegfűszeggel, fahéjjal, korianderrel és ibolya gyökérrel – ízesítette a sört.

Cask ale – Az igazi ale az angol sörivók körében a művészet fogalomkörébe tartozik. Szenvedélyt és rajongást vált ki belőlük és előbb-utóbb azon veszi észre magát, hogy már nem is issza, hanem viseli a sörét. 

Cream avagy tejes stout – A milk stout avagy a „tejes stout” 1909-ben jelent meg, amikor William Melhuish élelmiszervegyész, azt javasolta, hogy a stout főzésénél a szokásos sörfőző cukrok helyett használjanak tejcukrot.

Dortmundi Export – Dortmund nem csak Németország és Európa legnagyobb sörgyártó városa, de egy jellegzetes alsóerjedésű sörtípus névadója is. 1843-ban a Kronen sörgyárban megkezdték egy láger típusú sör főzését, melyet egyre több hasonló követett.

Düsseldorfer Alt  – azaz az „öreg” – errefelé mind a mai napig a legnépszerűbb sör. Akárcsak legközelebbi rokona az angol ale, az alt is felsőerjedésű sör. A düsseldorfi sörfőzők azonban rájöttek, hogy a sör, ha hideg helyen hosszabb ideig tárolják, akkor dúsul, az alacsony hőmérséklet megnöveli tisztaságát és enyhíti karcosságát.

Eisbock avagy a világ legerősebb sörei –  Egy bajor sörfőzde inasa, megunta a sörrel telt hordókat az udvarból a pincébe cipelni, gondolta ráér az másnap is. Igen ám, de mindez egy nagyon hideg téli napon történt és az udvaron hagyott hordókban másnapra jéggé dermedt a sör és a hordók szétrepedtek.

Füstízű sör – A leghíresebb bambergi sör a Rauchbier. Ennek különlegességét a sör készítéséhez használt maláta adja, melyet bükkfahasábok lángja felett szárítanak. A füst beleivódik a malátába és különösen finom ízt kölcsönöz ennek a sörtípusnak. 

Gesztenyesör - Korzikai sörkülönlegesség, melyet maláta és gesztenye liszt keverékével főznek. Az alaptermék, a Pietra, ez a sör az üzem első gyártmánya. Szép ámbra-mélyborostyánkő színű. 6%-os alkoholtartalmú ámbrasör, mely frissítő, karakteres és „hosszú a szájban”.

Gose – Helyi specialitás a szászországi Goslar város söre A sörfőzés annak ellenére remekül működött a városban, hogy a Gose folyó vize annyira telített volt a sörfőzéshez nem igazán ideális ásványi anyagokkal, hogy a sör egyedülállóan sós volt.

Gyümölcssörök – Az igazi, mondhatnánk klasszikus, gyümölcssör úgy készül, hogy egész gyümölcsökkel, gyümölcsvelővel, vagy természetes gyümölcslével együtt érlelik az alapsört. Az így készített sör nem feltétlen rendelkezik a sör megszokott ízjegyeivel. 

Hajóútsör (Német IPA) – 1492-ben kezdte meg Christian Mumme braunschweigi sörfőzőmester a nevét viselő sörfajta főzését. Ez sokáig elálló nehéz ser volt, miért is a távoli tengerre induló hajósok itala lett, annyira, hogy az Afrikát körülhajózó, Indiába menő hajók is braunschweigi sörrel látták el magukat.

IPA - India Pale Ale –  A jelenkor legnépszerűbb söre az IPA. A 2008-as BJCP még csak három típusát különbözteti meg, az Angol, az Amerikai és a Birodalmi azaz az imperial IPA-t. Azóta azonban elsősorban a változatos komlófelhasználás, a búza és karamell maláták használata révén többszörösére nőtt az IPA-k száma.

Kölsch – A kölsch egy nagyon világos színű, illatos felsőerjesztésű sör. Teste könnyű, karaktere lágy, íze gyümölcsös, alig kesernyés. Jellegét tekintve leginkább az angliai ale-ekhez hasonlítható. Újbóli népszerűségének titka, hogy stílus megtanítja becsülni a sörfőzők szakmai bátorságát. 

Lambic – A lambic a búzasöröknek egy egészen különleges fajtája, amely az egész világon csak és kizárólag a Brüsszel környéki Senne-völgyben „terem meg”. Nem véletlen a kifejezés, hiszen ezek a sörök élesztő hozzáadása nélkül spontán erjedéssel készülnek. 

Märzen – A Märzenbiert Gabriel Sedlmayr fejlesztette ki, aki ezzel az Anton Dreher féle bécsi stílusához hasonló sörtípust honosított meg Münchenben. A Märzen egy finom, tiszta és malátás karakterekben gazdag sörtípus.

Mézsör – A mézlé erjedését régi sörrel indították meg és a középkorban Európa-szerte széles körben fogyasztottak mindenhol, ahol a méz hozzáférhető volt. A mézsör készítése végigkísérhető a középkor évszázadaiban, mint a sörfőzés egyik ága.

Milkshake IPA – A Milkshake mely alapvetően laktózzal vagy más nem fermentálható cukrokkal, nem ritkán gyümölcsökkel, vagy vaníliával és zabbal készül többnyire enged az édes ízek nyomásának, annak ellenére, hogy nem hiányoznak belőle a többnyire amerikai komlók.

Oktoberfestbier – A híres Oktoberfest söre melynek hivatalos söre a Märzen mintájára – a müncheni sörfőzdékben – főzőtt Oktoberfestbier lett. Üzleti megfontolásokból azonban 1990-óta a Oktoberfest söre egy világosabb, de kevésbé malátás, de szintén erősre főzött ászoksör lett.

Pilseni, pils, pilsener – A pilseniek az addig csak télen főzött alsóerjedésű sör folyamatos főzését célozták meg nagyratörő terveikben. Hogy megértsük a feladat nagyságát, tudnunk kell, hogy akkoriban nem állt rendelkezésre a sörfőzéshez elkülönített élesztőkultúra, az erjedés beindításához többnyire öreg sört használtak. 

Porter – A leglegendásabb sör, aminek születéséről számtalan teória látott napvilágot, Az első 18. századi leírások szerint egy sötét, testes, de nem kifejezetten magas alkoholtartalmú sör volt, bár 5-6 százalékos értékével mindenképp meghaladta az akkori sörök szokásosan 3-4 százalékos alkoholtartalmát. 

Pulque – Mexikói agávésör „sör”, amely megjelenését tekintve opálos, fehéres színű, íze savanyú, az íróéra emlékeztető, alkoholtartalma 6% körüli. Erjesztett aqua mielből („mézes vízből”) készítik, amely az agávé, vagyis a maguey, más néven amerikai vagy százéves aloé nedve.   

Russian Imperial Stout – A Russian Imperial Stout nem orosz sör. Névadója egy Albert Le Coq nevű Poroszországban született belga kereskedő, aki az 1800-as évek elején a Londonban, felvásárolt portereket Szentpétervárra exportálta Russian Imperial Stout néven.

Saison – Nyári ital a vallon tartományokra jellemző saison, ami eredetileg egy belga idénysör elnevezése volt. Nevét a francia szezon szó után kapta, mert télen és tavasszal főzték és a mezőgazdasági napszámosok számára készült, akik ezt részben a fizetség helyett kapták.

Schwarzbier – A sötét szín magas alkoholtartalmat sejtet, pedig a Schwarzbier általában csak annyira erős, mint egy pilseni. A Schwarzbier-re elsősorban a barátságos ízek, a füstös és diós aromák, a csokoládés és a kávés zamat a jellemzőek.   

Vienna – A „vienna lager” annak ellenére, hogy Bécsben már azelőtt kiment a divatból, hogy Anton Dreher megszerezte volna a kőbányai sörgyárat, egy ma is élő sörtípus, mely fennmaradását a mexikói sörfőzésnek – elsősorban a Negro Modelonak köszönheti.

Weizen, a német búzasör – A búzasör minden bizonnyal egyidős az árpasörrel, a sörfőzéshez a legalkalmasabb gabonafajtának az árpa bizonyult, ezért Európában ez terjedt el leginkább. A búza felhasználását a sörfőzéshez sokfelé, abból a megfontolásból is tiltották, hogy legyen elegendő alapanyag a kenyérsütéshez

Wit, a belga búza – Belgium az 1800-as évek elején Hollandia része volt,  A holland kapcsolat hozzájárul a wit fő jellegzetességéhez. Abban a korban a hollandok uralták a fűszer-kereskedelmet. Ily módon a koriander, a holland Antillákhoz tartozó Curaçao szigeten termő narancs héja és egyéb fűszerek is utat találtak a sörbe.