Túrós csusza a la Szeged
(i.m. Perczel Kristóf)
Azokban a régi szép időkben mikor még Szegedet Komócsin farmnak hívták és Csongrád megyét Pol Pot megyének, akkor töltöttünk egy vidám évet a Szegedi Nemzeti Színház alkalmazásában. Persze ott is laktunk a városban a Kelemen kempingnek becézett színészházban.
Azok voltak a daliás idők, mikor bátran futhattunk a rendőrök elől, mert soha sem értek utol a potrohos, elhízott öregecske, de valószínűleg a rendszerhez lojális, megbízható elvtárs fakabátok, lőni meg már nem lőttek, lévén a hetvenes évek végén a nyolcvanas évek elején az úgynevezett kádári konszolidációban éltünk. Manapság már nem kockáztatnék.
Színházban dolgoztunk feszes időbeosztással, reggel tíztől délután két óráig próba este előadás utána ...
A karácsonyi sörök nem egy szigorú határokkal bezárt sörtípus, hanem sokkal inkább egy olyan sör, mely a sörfőző fantáziájára bízza, merre indul el. A szabály – ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről – annyi, hogy a karácsonyi sörök íze leggyakrabban a mézeskalácsra, vagy forralt borra emlékeztető illatokat kell, hogy mutasson és határozottan malátás jellegű, hogy jobban harmonizáljon az olyan fűszerekkel is, mint a juharszirup, méz, de akár a szegfűszeg, a gyömbér, vagy aszalt gyümölcsök – mint mazsola, szilva, füge, szárított narancs vagy citromhéj.
Ugyan, mi lehet érdekfeszítő a szocialista nagyüzem (a munka vörös zászló érdemrendjével kitüntetett…stb.) egyen-söreinek vérszegény címke-imitációiban? – merül fel a kérdés még az életvitel-szerűen gyűjtők némelyikében is. Pedig akad nézni való ezeken a kis megfakult, olykor szinte antireklám papírnyomtatványokon. 


A Szentföld ősidőktől kezdve a szőlő terepe volt. A terület legkorábbi történetét tudató forrásunk, az Ószövetség bibliája sehol sem említ sör jellegű készítményeket. A régióban ugyan 2015-ben – nagy szenzációként – feltártak egy i.e.3500 és 3000 között működött sörfőzdét, ám ezek cserépkorsóiról, edényeiről azonosítható volt, hogy egyiptomi eredetűek. Tel-Aviv belvárosában – ahol a leletekre bukkantak – tehát nemcsak ma, de ötezer évvel ezelőtt is zajlott a mondén élet. 


Alkoholos itallal kedveskedni szeretteinknek mindig is szokásban volt. Egy üveg whisky, vagy egy palack finom bor mindig is az egyszerű válasz volt a „vajon minek örülne?” kérdésre. A népi italnak tekintett, sokáig lenézett sör azonban nem jöhetett szóba ajándékként, hiszen mégsem ajándékozhattuk meg a szeretett férjet vagy a legkevesebb apukát egy palack Arany Ászokkal. 
