Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A Magyar Kártya Napja
2016. december 30. írta: Jánoska Antal

A Magyar Kártya Napja

A budapesti Kazinczy utcában (egykor Kiskereszt utca) járva az 55. számú ház falán olvashatjuk a mindmáig legnépszerűbb magyar találmányra emlékező sorokat. Az emléktáblát 1996-ban állította a Magyar Talon Alapítvány (a Magyar Kártyamúzeum megalapításának szándékával működő szervezet) és a Pató Pál Asztaltársaság (a magyar kártya kultikus tisztelete okán) és december 29-ét a Magyar Kártya Napjává nevezték ki. A házban működő Wichmann kocsma előtt 2016-ban huszadik alkalommal koszorúztuk meg az emléktáblát.

zsuga.jpg

Magyarországon a 19. század első felétől a társasági összejövetelek fontos részévé vált a kártyajáték. A magyar ember természetesen magyar kártyával játszott, legalábbis ezen a néven ismerjük a ferbli, alsós, snapszli es más szórakozások eszközét. Tudnunk kell azonban, hogy a magyar kártya német sorozatjelű, lapjaira svájci drámahősök portréját, illetve a színmű cselekményét idéző epizódokat festett az alkotó és e típus első példányai az 1830-as évek közepén kerültek ki a pesti kártyafestő műhelyekből. A rajzoló a reformkor szellemében Ha­sburg-ellenes érzelmeit így nyilvánította ki es a hazafias érzelmek ápolásához az új kártya használatával csatlakozott a játékos társadalom is. A Tell-kártya – azaz a magyar kártya – elterjedésének valódi okát inkább a tükörképes külsőben találhatjuk meg. Hiszen az elődként használt soproni-képes kártya lapjai egyalakosak voltak és a játékot alaposan lelassította a „fejtetőre álló” lapok rendezgetése A tükörképes kártya használata jelentősen megkönnyítette a játékosok számára az egyes lapok felismerését.

fortepan.jpgA Tell-kártya valóban magyar találmány. Terjesztésében élen járhatott Schneider József úr (Kiskereszt utca) és Chwalowsky Ödön úr (Magyar utca), akik adózó városi polgárként gyártottak a játékkártyákat. Hiányos ismereteink nem engedik eldönteni, melyiküket ihlette meg Schiller Frigyes drámája, vagy talán egy ismeretlen grafikusnak köszönhetjük a magyar kártya ötletet, rajzait, de a 19. század második felében a pesti Első Magyar Kártyagyár és a bécsi Piatnik Nándor es Fiai cég végleg meghonosítottak a Tell-kártyát Monarchia-szerte. A korabeli kártyacsomagolá­sokon svájci–magyar-, illetve helvét-kártya megnevezés szerepel. Ám ez csak gyári típusnév, Svájcban a Tell-kártyát soha nem gyár­tották, nem is használtak!

Bár a történelem viharaiban az államhatárok megváltoztak, a magyar kártya használati területe alig módosult: Magyarország, Ausztria, Szlovákia, Románia, Szerbia, Horvátország és Ukrajna nyugati területén is lelkesen zsugáznak ifjak és öregek, urak és hölgyek.

(A fekete-fehér fotó: FORTEPAN)

A bejegyzés trackback címe:

https://serteperte.blog.hu/api/trackback/id/tr6612083471

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása