A budapesti Kazinczy utcában (egykor Kiskereszt utca) járva az 55. számú ház falán olvashatjuk a mindmáig legnépszerűbb magyar találmányra emlékező sorokat. Az emléktáblát 1996-ban állította a Magyar Talon Alapítvány (a Magyar Kártyamúzeum megalapításának szándékával működő szervezet) és a Pató Pál Asztaltársaság (a magyar kártya kultikus tisztelete okán) és december 29-ét a Magyar Kártya Napjává nevezték ki. A házban működő Wichmann kocsma előtt 2016-ban huszadik alkalommal koszorúztuk meg az emléktáblát.
Magyarországon a 19. század első felétől a társasági összejövetelek fontos részévé vált a kártyajáték. A magyar ember természetesen magyar kártyával játszott, legalábbis ezen a néven ismerjük a ferbli, alsós, snapszli es más szórakozások eszközét. Tudnunk kell azonban, hogy a magyar kártya német sorozatjelű, lapjaira svájci drámahősök portréját, illetve a színmű cselekményét idéző epizódokat festett az alkotó és e típus első példányai az 1830-as évek közepén kerültek ki a pesti kártyafestő műhelyekből. A rajzoló a reformkor szellemében Hasburg-ellenes érzelmeit így nyilvánította ki es a hazafias érzelmek ápolásához az új kártya használatával csatlakozott a játékos társadalom is. A Tell-kártya – azaz a magyar kártya – elterjedésének valódi okát inkább a tükörképes külsőben találhatjuk meg. Hiszen az elődként használt soproni-képes kártya lapjai egyalakosak voltak és a játékot alaposan lelassította a „fejtetőre álló” lapok rendezgetése A tükörképes kártya használata jelentősen megkönnyítette a játékosok számára az egyes lapok felismerését.
A Tell-kártya valóban magyar találmány. Terjesztésében élen járhatott Schneider József úr (Kiskereszt utca) és Chwalowsky Ödön úr (Magyar utca), akik adózó városi polgárként gyártottak a játékkártyákat. Hiányos ismereteink nem engedik eldönteni, melyiküket ihlette meg Schiller Frigyes drámája, vagy talán egy ismeretlen grafikusnak köszönhetjük a magyar kártya ötletet, rajzait, de a 19. század második felében a pesti Első Magyar Kártyagyár és a bécsi Piatnik Nándor es Fiai cég végleg meghonosítottak a Tell-kártyát Monarchia-szerte. A korabeli kártyacsomagolásokon svájci–magyar-, illetve helvét-kártya megnevezés szerepel. Ám ez csak gyári típusnév, Svájcban a Tell-kártyát soha nem gyártották, nem is használtak!
Bár a történelem viharaiban az államhatárok megváltoztak, a magyar kártya használati területe alig módosult: Magyarország, Ausztria, Szlovákia, Románia, Szerbia, Horvátország és Ukrajna nyugati területén is lelkesen zsugáznak ifjak és öregek, urak és hölgyek.
(A fekete-fehér fotó: FORTEPAN)
