In memoriam Bohumil Hrabal

Ma huszonhétéve, hogy itt hagyott bennünket Bohumil Hrabal. Az író már 1975-ben A meg nem különböztetett figyelem notesze című írásban feltette magának a kérdést: Mi a halál? És így válaszolt saját kérdésre:
„Az ember a palack nyakán keresztül öblögeti magát valahová máshová, más, és talán még nagyobb csodák és kalandok közé... ”
Tomás Mazal írja: „ A Notesz tulajdonképpen Hrabal ritmizált töprengésgyűjteménye az események apró történéseivel átszőtt életről, melyben a hatvanegy éves Hrabal már megfogalmazza a halállal kapcsolatos kérdéseit, de egyelőre költői felszabadultsággal, és könnyedén elmélkedik és beszél róla. Még nem tartja közvetlen, rideg fenyegetésnek...”
„A halál fehér ...
A nachodi sörökkel még a század elején találkoztam először, az észak-cseh városka sörgyárának a boltjában. Irigykedtem is a szortiment láttán, pedig akkor még sem ale-t, sem stoutot nem kínáltak, csak különféle erősségű és szárazanyagtartalmú, világos és barna lagereket. Szerencsére nem én vezettem, így néhányat a helyszínen megkóstoltunk: nekem a huszonegyes ízlett a legjobban, ebből több üveg is az autó csomagtartójába került. A huszonnégyesből egy sem: nekem túl sok volt, alkoholban és édességben egyaránt. 
A macskák mindig is ádáz ellenségei voltak a rágcsálóknak, akik viszont őszintén rajonganak a különféle gabonákért. 






