A nachodi sörökkel még a század elején találkoztam először, az észak-cseh városka sörgyárának a boltjában. Irigykedtem is a szortiment láttán, pedig akkor még sem ale-t, sem stoutot nem kínáltak, csak különféle erősségű és szárazanyagtartalmú, világos és barna lagereket. Szerencsére nem én vezettem, így néhányat a helyszínen megkóstoltunk: nekem a huszonegyes ízlett a legjobban, ebből több üveg is az autó csomagtartójába került. A huszonnégyesből egy sem: nekem túl sok volt, alkoholban és édességben egyaránt.

Serkoptató kollégával – aki a huszonnégyes híve lett – őszintén irigykedtünk a választék miatt, és miközben iszogattunk, azt tervezgettük, hogy nyugdíjas éveinket valamelyik cseh kisváros sörfőzdéje mellett szeretnénk eltölteni. Erre, ha hetven éves korunkig szorgalmasan dolgozunk és tudunk félretenni, talán lehet esély – gondoltuk.

Hosszú idő telt el azóta, de most szilveszterkor ismét kipróbáltam a Primátor Double-t, amely mai is az egyik legerősebb cseh sör. A mostani kóstoló megváltoztatta az akkori véleményemet. Ami évekkel ezelőtt soknak tűnt, ma már javára írom a Primátor duplabaknak. Akkor úgy éreztem, hogy ízei eltúlzottak. Úgy éreztem, hogy a sörmester beleadott apait-anyait, de az eredmény, mint egy túlfűszerezett ebédnél, nem hozza meg azt a sikert, amiben a szakács reménykedett.Ízlések és pofonok különbözőek – ám idővel változnak is.

Én egy ideje kifejezetten szeretem az erős, testes söröket és talán épp ezért, ennek a sörnek az ízvilága is közel került hozzám. Már nem érzem túlfűszerezettnek, a kortyérzetben minden a helyére kerül és a Primátor Double bekerült a kedvencek közé.