Ma huszonhétéve, hogy  itt hagyott bennünket Bohumil Hrabal. Az író már 1975-ben A meg nem különböztetett figyelem notesze című írásban feltette magának a kérdést: Mi a halál? És így válaszolt saját kérdésre:

„Az ember a palack nyakán keresztül öblögeti magát valahová máshová, más, és talán még nagyobb csodák és kalandok közé...”

 Tomás Mazal írja: „A Notesz tulajdonképpen Hrabal ritmizált töprengésgyűjteménye az események apró történéseivel átszőtt életről, melyben a hatvanegy éves Hrabal már megfogalmazza a halállal kapcsolatos kérdéseit, de egyelőre költői felszabadultsággal, és könnyedén elmélkedik és beszél róla. Még nem tartja közvetlen, rideg fenyegetésnek...”

 „A halál fehér táblára fehér krétával írt levél, a halál elakadt írógép, automata, amely összevissza selejtet gyárt, láthatatlan, ujjatlan, fenyegető kéz, a halál gyorsvonat zuhanása a feneketlen mélységbe, a felrobbant repülőből kiszóródó sok-sok apró figura... A természetellenes halál úgy lebeg felettem, mint egy tengeri teknőc a tengeri sas karmai között... Még ma este Ábrahámmal fogsz lakmározni. De a jóisten a tudója, hogy inkább nem kajolnék.”