A flipperezés lényege, hogy játékgépen két kar segítségével minél tovább kell fenntartani egy fémgolyót a lejtős pályán, harcolva a gravitációval és az elrejtett csapdákkal Fontos tartozék a gombának nevezett szerkezet, ami érintésre ellövi a golyót. Szerencsés esetben, az a gombák között hosszasan csattog ide-oda és gyűlnek a pontok. Ami még minden klasszikus flipperen megtalálható, az a legalább két rámpa, és karok, amivel ezeken a csapásokon vissza lehet terelni a lefelé igyekvő golyóbist.

Ezen túl minden flipper egyéniség, főként sikerfilmekből kölcsönzött szereplőkkel és helyszínekkel. A modern kor megköveteli a többsíkú élményt, ezért a gépezetek csillogás és villogás mellett beszélnek, zenélnek és zajonganak is. A játék célja minél tovább fenntartani a golyót, ezzel sok pontot szerezni, mert ha elegendő összegyűlik, nyereményhetünk egy bónusz játékot.

A monomániás játékos számára a gép „legyőzése” a cél – az ilyenek gyakran ragadtatják el magukat és megfeledkezve emberi mivoltukról, vörös fejjel, üvöltözve rugdalják a gépet, holott egy-két napos gyakorlással elegendő rutin szerezhető, hogy az örökranglistára is felkerüljön. Persze a flipper így is nyeli a pénzt, de sokkal nagyobb a kockázat, ha a kocsma legjobbjával kötünk fogadást arra, hogy legyőzzük.

A flipperező így vagy úgy, de mindenképpen veszít, mivel annak ellenére, hogy a játék nem kerül sokba, de a körönként kikért italok annál költségesebbek. Ezek elfogyasztásával a figyelem lanyhul, a kéz remegni kezd, és ha a még jól kontrollálható negyedik-ötödik parti után is a gép mellett marad a játékos, az egyre gyakoribb malőr, egyre durvább dühkitöréseket eredményez. Ennek pedig kiszámíthatatlanok a következményei.