A modern nagyipari sörfőzés legfontosabb kritériuma, hogy egy-egy sör minden főzete azonos ízű és összetéveszthetetlen legyen, bármikor is főzték azt. Ennek kontrolálására sok helyen alkalmazták az ún. háromszög tesztet. Egy jó ízlelésű csoport, amit a sörgyár dolgozóiból válogattak ki, ezért rendszeresen tartott hárompoharas kóstolókat. Ennek során két pohárba azonos főzetből, míg a harmadikba egy máskoriból került sör.

Jó eredménynek az számított, ha a tesztelők többsége nem ismerte fel az eltérő mintát, hiszen a nagyüzemi sörfőzés legfontosabb célkitüzése a költséghatékonyság mellett, az állandó minőség biztosítása, azaz egy adott sör mindig egyforma ízekkel, zamatokkal és aromákkal rendelkezzen. Emiatt ha a hárompoharas tesztben résztvevők többsge felismerte a hárompoharas teszt során az eltérő mintát, az hibának számított.

Ezt a régi módszert alkalmazta egy kis amerikai főzde, annak eldöntésére, hogy áttérjenek-e a palackos sörről a dobozos kiszerelésre. Ennek során ugyanabból a hordókból származó tételeket, ugyanazon a napon, egy közeli sörfőzdében, részben palackba, részben pedig dobozba fejtették. A palackos és dobozos söröket két hétig azonos körülmények között tárolták, majd kezdődött a hárompoharas teszt.

Az eredmény még őket is meglepte. A tesztelés során egyrészt meggyőződtek arról, hogy a dobozos sör nem csak egyértelműen megkülönböztethető a palackba fejtettől, de a minőséget is jobban megőrízte. A  dobozból kitöltött sör kevesebb oxidatív hatást szenvedett el és szénsavasabb is volt, mint az üveges. Amikor öt hét elteltével megismételték a tesztet a dobozos sör ismét minden tekintetben jobbnak bizonyult.

A teszt eredményének köszönhetően a sörfőzde is átállt a dobozos kiszerelésre.