Zsákbamacska
Arról egy régebbi cikkünkben már megemlékeztünk, hogy az IPA , már annyira sokféle, hogy egyszerűen képtelenség beszuszakolni őket a BJCP-kategóriáiba. A BJCP azaz sörbírói minősítési program eredetileg egyébként is a sörversenyeken indulókat és a bírálókat segítette egyes sörtípusok pontos leírásával. De ezeken a versenyeken az volt a legfontosabb, a sör minél tökéletesebben megfeleljen az előírásoknak.
Magyarán, hiába volt egy sör extrán finom, ha nem felelt meg a kategóriája leírásának erősen lepontozta a zsűri. Arról nem is beszélve, hogy sok sörféleséggel kapcsolatban még a „szakma” sem jutott megegyezésre, hogy hogy is néz ki. A gyakorlatban viszont pont ellenkező a tendencia: minél egyedibb, minél extrémebb ...

Kezdetben a kézműves sörfőzés szinte egyet jelentett az IPA-val. Ennek ellenére a 2008-as BJCP még csak három típusát különbözteti meg, az angol, az amerikai és a birodalmi azaz az imperial IPA-t. Azóta azonban elsősorban a változatos komlófelhasználás, a búza és karamell maláták használata révén többszörösére nőtt az IPA-k száma. Olyan IPA típusok születtek, mint a West Coast IPA, a New England IPA, az East Coast IPA, a Dupla IPA, a Tripla IPA, a Session IPA, a Black IPA, a Belga IPA, hogy csak a legfontosabbakat említsük. 

Ismert sörhiba az úgynevezett túlhabzás, az angolul gushingnak nevezett jelenség, amikor a palackot kinyitva a sör hirtelen kihabzik. Ennek oka lehet: a túlzott mennyiségű széndioxid, de leginkább maláta eredetű hiba okozza, esetleg penész-szennyezés. A jelenség oka lehet a nem megfelelő tárolás, de előidézhető ha a palackot kinyitás előtt felrázzuk. 




