Ültünk a reggeli napsütésben és örültünk annak, hogy ismét túléltünk egy viharos éjszakát. 

Néhányan még az asztalra borulva aludtak, de a társaság többsége már ébren várta, hogy folytassa a félbeszakadt piálást. Végre megérkezett a büfés is. Leszerelte a pultot védő rácsot, és ki-ki ízlése szerint szempattintó pálinkával, vagy gyógysörrel indított. A negyven körüli nő mindkettővel.

Ültünk, ittunk, és persze mint ilyenkor mindig, beindult a részeges történetek mesélése is. Az egyik sztori arról szólt, hogy egy átivott este végén a mesélőt Pomáztól Budakalászig kergették a cigányok egy kocsmai affér után. Én biztos nem futottam volna részegen, mondta Géza, aki százharminc kiló volt, és hát persze nem a mozgás volt az erőssége.

A büfé egy sportpályához tartozott. Ha kinézett az ember az ablakon, látta a focipályát és az azt körülölelő négyszázméteres, salakos futókört. Most még a százat sem tudnám lefutni, jelentette ki Lajos, és kért egy Unicumot. Ugyan már, négyszáz métert bármikor, szólalt meg váratlanul a nő, akiről csak azt tudtam, hogy pasija az én nőmmel együtt lépett le, valamikor éjfél után.

Nem hiszem, mondtam. Kishitű vagy, pirított rám Béla. Egy ilyen éjszaka után, ne hülyéskedj, meg ivott is már, mondtam. Egy üveg whiskybe, hogy lefutom, szólt közbe a nő. Tűsarkúban nehéz lesz, vetette fel Géza. Nem, ahhoz túl,drága cipő az, inkább majd mezítláb, válaszolta a nő, és lerúgta a cipőjét. Áll a fogadás, kérdezte, de a válaszra sem várva, elindult a pálya felé.

Mi az ablakban állva néztük, ahogy egész sajátos stílusban végigfutotta, már amennyire ez futás volt, nem valami tántorogva kocogás. Valahogy azért teljesítette a négyszázat. Mikor látszott már, hogy ez a fogadás elveszett számunkra, Béla rákezdett, hogy nem is volt szabályos a fogadás, ő nem is volt benne, kontrázott Géza, de Lajos már kikérte az üveg whiskyt.

Mire a nő visszasétált a büfébe, már egész jól nézett ki, mintha ki is józanodott volna. Felhúzta a cipőjét, megitta még a futás előttről maradt sörét, elrakta a táskájába a whiskyt, majd felém fordulva kérdezte: jössz?

Mentünk.