Felnőtt életemben egyetlen alkalommal vettem részt május elsejei felvonuláson. Ebbéli tapasztalatlanságomat mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy elválaltam, hogy viszem a cég transzparensét. A partfisnyélre szerelt furnérlemezen ott állt a felirat: Kéziszövők Szövetkezete. 

Ezt a táblát nyomta kezembe az egyik kolléga és én vittem is büszkén egészen a felvonulás végéig. A Rudas László utca sarkán aztán szembesültem a ténnyel, hogy a tábla társaságában tölthetem a nap hátralevő részét.

Így aztán a táblával vonultam kocsmáról kocsmára, mígnem valamelyik intézményben meg nem feledkeztem róla. Magyarán szólva elvesztettem. Mondjuk nem is emlékeztem rá, hogy hol hagytam el a transzparenst, de különösebben nem is izgattam magamat miatta.

 Valószínűleg senki nem kereste volna, ha egy becsületes munkásőr a következő napon be nem állít vele a munkahelyemre. Így viszont nem maradhatott következmények nélkül a dolog és néhány napon belül megkaptam életem első fegyelmijét.

 Ezzel egy életre elvették a kedvemet a felvonulósditól!

És ráadásként még egy remek májusi elsejei történet a felvonulásról. Csak egy kattintás:

https://serteperte.blog.hu/2021/05/01/vidam_emlek_majus_elsejerol