A pálinka dícsérete

A hetvenes években valószínűleg a legkedveltebb égetett szesz a feketecímkés cseresznyepálinka volt. Főleg reggelente fogyott, amikor munkaidő előtt még szorítottak időt a munkások egy felesre. Önmagát megbízhatónak nevező forrásunk szerint az ózdi Kék Acélban műszakváltáskor négyezer (!) felest adtak el, javarészt feketecímkés pálinkát. De a csepeli munkások sem maradtak le, az általuk preferált féldecis üvegcsékből annyi fogyott, hogy a reggeli órákban a Boráros téri HÉV megállóban egy köbméteres kukát töltöttek meg az üres féldecis palackok. Persze vidéken is alkalmazták a reggeli „szempattintó” pálinkát, de itt a koránkelő dolgozók főleg saját „házit” ittak, vagy a minden faluban megtalálható ...
Hegyeshalomtól Hamburgig nemcsak a távolság roppantul tekintélyes, hanem a közbeeső vidékek megszámlálhatatlan helységének sörkínálata, fogyasztásának lehetősége s módja is. Hogy azért ne vesszünk el teljesen s ne csak szánalmas mutogatásra hagyatkozhassunk, vagy könnyebben kerülhessünk el pontatlan ismeretekből fakadó zavarokat és félreértéseket, útravalóul néhány példa. 

Csehországban is komoly problémát jelent, hogy az akciós sörök már néhány órával a nyitás után elfogynak. 



A cseh sörkultúra hamarosan a nemzeti szellemi kulturális örökség részévé válhat, ami megnyitná az utat az UNESCO világörökségi listájára való esetleges felvétele előtt. Egyelőre csak a dél-csehországi és a pilseni régióban élvezhetik ezt a kiváltságot, de rövidesen a köztársaság egészére kiterjesztik a sörkultúra szellemi örökségének ápolását. 