A közép-amerikai kereszténység sok meglepetéssel szolgál. Hol képzelhető még el másutt, hogy egy szentet alapvetően csalónak tartsanak? Márpedig San Simón nem csak a fényt, de sötétséget is képviseli. Micsoda paradoxon, hogy egyszerre tartják nőcsábásznak és erényes párok védelmezőjének is! 

Már pedig a sokat ivó, dohányzó Maximón, más néven San Simón egy huncut népi szent, akinek tisztelete egyránt táplálkozik az őslakos maják hitéből és a hódít spanyol kereszténységéből.

A legenda szerint a falusi halászok gyakran hajóztak ki és ekkor felkérték Maximónt, hogy megvédje az otthon maradt feleségeik erényeit. Ehelyett Maximón maga lepte meg az asszonyokat a férjeik képében, hogy gond nélkül szeretkezhessen velük.

Ennek ellenére templomot emeltek számára San Andres Itzapában, egy kisvárosban, a guatemalai felföldön. A városka azóta zarándokhely sok maja számára, akik Közép-Amerikából érkeznek, hogy San Simón oltáránál kérjék a szent segítségét. A zarándokok között épp úgy megtaláljuk a drogdílereket, a prostituáltakat, mint az egyszerű mezőgazdasági munkásokat.

San Simónt fekete öltönyben, fekete nyakkendőben és sötétbarna sombreróban elképesztő bajusszal ábrázolják és az oltárához felkaptató, gyakran söröző dohányzó hívők különböző maja nyelveken beszélgettek vele, miközben rummal leöntötték a képmását, és dohányt tettek az ölébe.

Errefelé az alkoholt régóta használják a maja szertartásokon, mert úgy gondolják, hogy segíti a hívőket „transz-szerű állapot elérésében” szerintük a sör, a rum, a szivar és a cigaretta „alagutak a múlt és a jövő között”.