Öt ok, amiért nem lettem kocsmáros

Igen, én is szerettem volna kocsmáros lenni, mert a pult vendégoldalán olyan szórakoztatónak tűnt minden. De sajnos nem számoltam néhány dologgal. Vegyük az első tételt. Nem számíthattam arra, hogy évtizedek kemény munkájával összegyűjtött szesztestvéreim és ivócimboráim ezentúl nálam fogják elkölteni, azt a nem csekély összeget, amit havonta italra fordítanak, vagyis, hogy bárki a baráti körömből eltartaná a kocsmát, mert amint az köztudott, az összes ismerősöm tőlem kért kölcsön pénzt és nem adta meg. Vagyis, csóró mind, azon kívül kibukott alkoholisták, akik három sör után bebaszott állapotban hangoskodnak, és ami a legsúlyosabb nagy részük halott.
Másodszor: nem végeztem előzetesen számításokat, mivel ...
A sörkeksznek is gúnyolt alátétek eredetileg a kocsmai asztalok épségét védték a túlcsorduló sörtől. Elődeik azok a porcelánból vagy fajanszból készített aljak voltak, amelyeket régen a forralt sörtől átmelegedett korsók alá tettek, hogy azok ne égessék ki a sörözők terítőit. 









