A 2016.augusztus 19-20.-án a pesti Maglódi út 47.-ben zajlott események a honi kisüzemi, kézműves, és egyéb módokon a gyáritól megkülönböztetett sörkészítési kalendáriumban piros betűs ünnep lett.

Annak idején, két és fél éve – micsoda történelmi távlat! – azt is csodának tartottuk, hogy a   készülő félben lévő Monyo Brewing a Fővárosi Serfőző egykor patinás épülete szomszédságába költözött,s lám, a kishitűségnek fityiszt mutatva hirtelen négyre nőtt az egyazon telken jól megférő serneveldék száma (ami az évszázados status quo helyreállítása, hiszen 1916-ban szintén négy cég működött a térségben). Természetesen nem lehet a véletlen műve, hogy a szomszédok készítményei azonos zsánerűek: mindüknek magas minőségű, változatos fajtájú, kisebb szériás söreik főződnek itt. S ha már kimondtuk az első cövek leverője nevét, álljon itt a későbbi honfoglalóké is: Mad Scientist, Horizont és Hop Top. Eme illusztris kört bővítette a fesztiválon néhány társutas serfőző, mint pl. a Rothbeer, a Balkezes, a Hedon.

Az ötlet, hogy jönnének mind a szomjazók adta magát  a szomszédságból, a zárt udvarból, a parkolási-, megközelítési lehetőségből – meg jó adag szervezői leleményből. A közös credo  - jó sört, sok félét – az a bázis, amelyre a jó szemű főzdés népek ráépítették a marketingfogások falait, s ügyesen elkerülték közben az egyéb fesztiválok olykor irritáló, lenyúlás-jellegű húzásait: ez egy belépőtlen-pohárdíjtalan-WC-fizetőtlen-kártyafeltöltetlen, natúr buli volt, üvöltő élő zene nélkül, viszont mindjárt indításnak ingyen busszal a  városból ideki-s vissza- fuvarozva bárkit.  Külön díjazta a Nagyérdemű, hogy sok minden információ mellett publikálva lett az egyen-árlap is: pohár ennyi, korsó annyi –fesztivál-viszonylatban elfogadható szinteken - ,függetlenül márkától-szeszfoktól-nevétől-(bőre) színétől. Mindezekhez további kényelmi kellékek sorjáztak: akadt elég sörpad (szombaton estére talán kevés is lett), ennivaló, illemhely, kézmosó.

Vagy harminc csapból és temérdek üvegből  dőlt a lé, miknek egyenkénti értékelése tollunkat messze meghaladó feladat – az viszont az erre vetődő elsőfesztiválos számára is érzékelhető volt, hogy itt nem „világos”, meg „barna” feliratok tarkították hosszú sorban a  sörcsapokat. Dominált a sok kemény IPA, mögöttük búzák változatos fajtái, továbbá néhol porter és ale, meg stout jelezte: ez nem az a fajta sörünnep…Öt százalék alatt alig akadt szesztarta-lom, ami meredeken a nyolcas szám fölé is kúszott, anélkül, hogy a leghalványabb maláta-édesség belekevert volna. Ide tehát a vérprofi nehézsúlyúak lettek főzve, a sápadtsárga habkönnyűekért máshová kellett menni, és csalódhattak azok is, akik meggymárka- és szilvalé cuppogásáért tértek be ide. Ízesítésnek viszont adatott be pár injekció a jól bevált gyömbérből, extrémitásnak csiliből, szerecsendióból, stb. Mindehhez a választék menet közben is rugalmasan bővült, egy első napi látogató felvetésére szombaton már tábla mutatta: „Ásványvíz kapható, buborékos/mentes” – innen már csak egy lépés a majd’ hatvan évvel ezelőtti slágerben megénekelt „és még Bambi is kapható” tökélye…

A főzdelátogatós behúzás minden bizonnyal a hely legegyedibb vonása, így a sört még közelről nem látottaktól a profikig  bárki betekinthetett a boszorkánykonyhákba. Márpedig, legyen szó cipő-felsőrészről, vagy vargabélesről, mindenki kíváncsi a megvásárolt portéka készítésének csínjára.  A kezdeti merev rend – főzde-túra indul fél és egész órakor – idővel lazult, gyakorlatilag bármikor felkarolták a főzdebeliek az ajtajuk előtt toporgó tétovákat, s mutogatták a tartályok, csövek rejtélyeit órákon át szakadatlan buzgalommal.  A sok takarosra tisztított, csillogó-villogó monstrum és a tömény szaktudás látása-hallása nem tett ugyan szakemberré senkit e tíz percek alatt, minden esetre éreztette, hogy milyen imponáló egy modern főzde.

A főzdék belvilága ámulatba ejtő még a több tucat hasonlót látott sörbarátnak is. Nem célunk technológiai elemzést adni (amúgy sem menne), de a valamicskét  eme professióhoz konyítót is  elkápráztatja a legkorszerűbb műszaki megoldások eme arzenálja. Az a szinte párját ritkító felfedezés, hogy a makulátlan tisztaság nem csak önmagában erény, hanem  hogy a kíméletlenül szofisztikus, mindenre kiterjedő állandó mosás-tisztítás ma itt alapvetés a négyeknél – amely egyébként fölöslegessé teszi a késztermék szűrését és hőkezelését. Szintén ámulni lehetett a vízkezelés alaposságán, az üvegmosás fontosságán, s nem kevésbé revelációként hatott az eddig sehol máshol nem látott egyutas, azaz egyszer használatos hordók alkalmazása (más kérdés, hogy mit szólnak ehhez a környezetvédők – bár erre a válasz az, hogy egy harminc literes PET-palack kisebb szennyező, mint hatvan félliteres). Az új utakon járás legeklatánsabb bizonyítéka a frissen megnyílt Hop Top berendezéseinek beszerzési forrása: ez ugyanis nem a szokásos két hazai üzem, hanem – már nem is csodálkozunk – Kína. Igen, még a többszöri kiutazással együtt is „töredék árért”, ahogy megtudtuk, úgy tűnik, azonos minőség érkezett ide. Érdemes hát vigyázó tekinteteket vetni a távoli óriásra, mert nem csak háromszor mosható pólók kerülnek ki onnan.

Magasra tették a mércét a szervezők ezzel a hétvégével, s a saját  magunk, meg az ő érdekükben sok hasonló eseményt kívánunk. Terjedjen a Kraft márkajelzés szerte e honban!