Az én prágai kocsmáim

Először a nyolcvanas években hozta úgy a sorsom, hogy belekóstolhattam a prágai kocsmák hangulatába. Szerencsémre Gyuri barátom, aki akkor már sokadszorra itta végig a város nevezetes kocsmáit, megkímélt attól, hogy csak úgy találomra járkáljak kocsmáról kocsmára.
Ő tanított meg, hogy a legjobb krusoviceit a Párizsban (Parízské) kapom, szemben a zsinagógával, a legjobb velkopopoviceit az Ökörben (U Černého Vola ), a legjobb pilzenit a Kandúrban ( U kocoura ), a legjobb Budvart a Medvében (U Medvidkú), míg a legjobb smichovi sörért a Két Szívbe (U dvou srdci) kell menni.
Ő vitt el az U Malvazu-ba (amit a cégére okán Hordósnak neveztünk) megkóstolni a braniki barnát, ő mutatta meg Hrabal törzsasztalát a Tigrisben (U Zlatého ...










Mintha egy igazi sörivó országban lennénk – gondolja a messzi földről e távol-keleti országba zarándokló turista. A boltokban ígéretes dobozos és üveges áruk, Hanoi belvárosában utcai asztaloknál poharat-kis korsót emelgető vendégek. Az interneten kutakodók pedig mindezekhez több tucat kis főzde-kocsma létezéséről is értesülhetnek.Nem lehet hát gondja a szomjas utazónak, vélhetnénk – ám alaposabban belekóstolva az ázsiai komlós termékekbe, találunk néhány sajátos vonást.