A kézműves sörfőzésre jellemző, hogy fittyet hány a szabályokra. Nem véletlen, hogy egyre nehezebb a kraft-sörök kategorizálása.
Kezdetben a kézműves sörfőzés szinte egyet jelentett az IPA-val. A 2008-as BJCP még csak három típusát különbözteti meg, az Angol, az Amerikai és a Birodalmi azaz az imperial IPA-t. Azóta azonban elsősorban a változatos komlófelhasználás, a búza és karamell maláták használata révén többszörösére nőtt az IPA-k száma. Olyan IPA típusok születtek, mint a West Coast IPA, a New England IPA, az East Coast IPA, a Dupla IPA, a Tripla IPA, a Session IPA, a Black IPA, a Belga IPA, hogy csak a legfontosabbakat említsük.
A legújabbak közül az egyik IPA a Cold nevet kapta. Hogy mennyire újdonság, ezt ma már laikusként nagyon nehéz megmondani, hiszen a Cold IPA olyan IPA, amelyet alacsonyabb hőmérsékleten erjesztenek, mint amit általában egy sör erjesztésére használnak. Az IPA hidegebb hőmérsékleten való fermentálása azt jelenti, hogy a sörfőzők gyakran használnak láger élesztőt vagy egy láger és ale-élesztő kombinációját.
Ebben az értelemben viszont a Cold IPA sok tekintetben hasonló az India Pale Lagerhez, ami tulajdonképpen egy IPA-recept, amelyben az ale-élesztőt egy láger élesztővel helyettesítik. A Cold IPA-nál vagy egy láger élesztőt vagy egy hibrid lager-ale élesztőt használnak és elmaradhatatlan a hidegkomlózás, amely megadja azt a komló-karaktert, ami től IPA a Cold IPA. Mivel a komló íze és zamata a Cold IPA lényege, főzéséker nem használnak karamellmalátát, mert az tartalmaz némi maradék cukrot, ami elronthatja a sör komlókarakterét.
