Az alkoholmentes sörök kifejlesztése mögötti gondolkodás elsősorban az egészséges életmód és a motorizált világ hatásait tükrözik. Miért isznak emberek egy, a normál sörtől látszólag megkülönböztethetetlen italt, aminek az alkoholtartalma legfeljebb fél százalék? Talán, mert ez lehetővé teszi, hogy ivás után szabályszerűen vezethessenek autót: vagy talán azért, mert elhiszik, hogy ez a termék úgy foglalja magába a sör értékeit, hogy közben nem okoz mámort?

Szóval az alkoholmentes sör népszerűsége meglepő. Eddig a köztudatban az terjedt el, hogy aki nem szereti a sört,az eleve elutasítja annak alkoholmentes változatát is, aki pedig szereti, képtelen a sörszerűséget az alkoholmentes sör ízében és zamatában felfedezni. Igaz kétségtelen, hogy a gyártási eljárások rafináltabbá válásával és a hozzáadott ízesítőkkel az alkoholmentes sör egyre inkább kezd sörszerű lenni.

Az alkoholmentes sör előállítható úgy, hogy korlátozzák az erjesztésben az alkoholképződést, vagy pedig úgy, hogy kihajtják az alkoholt egy normális sörből. Az első esetben az élesztőt az erjedő keverékből aránylag korán eltávolítaható aránylag korán, vagy a sörlé cukortartalmának kell sokkal kevésbé erjeszthetőnek lennie.

Amennyiben egy normális sörből vonjuk ki az alkoholt, akkor ennek révén a kívánatos ízanyagok is elvesznek az italból. Ha nem engedik, hogy az erjedést teljesen végbe menjen, akkor éppen azok az aromaanyagok nem fejlődnek ki, amelyek a sör kellemes ízét adnák, míg a malátából származó nemkívánatos komponenseket nem lehet eltávolítani.

Ha még azt is hozzávesszük, hogy az alkohol – jellegzetes íze mellett – is hatással van a sör más komponenseinek ízére, nyilvánvalóvá válik, hogy miért más az alkoholmentes, viszont nem magyarázza meg az ilyen termékek népszerűségét. Hacsak nem fordítjuk meg a dolgot és az alkoholmentes sörre nem úgy tekintünk, mint valami placebora, hanem úgy, mint egy szénsavas üdítőre, melyet végre nem édesítenek agyon mindeféle cukrokkal illetve édesítőszerekkel.