Voltak a létező szocializmusnak olyan áldásai, amelyekre csak a legnagyobb szeretettel emlékezhetünk vissza. A történelem első német földön létrejött munkás-paraszt államáról például sok rosszat el lehetett mondani, ám az NDK-ból importált Wernesgrüner, Radeberger, Berliner, Gothaer, Sternburg, Braustolz és a többi sörféleségről csakis a legjobbakat. És rendre érkeztek a finom sörök az akkor még testvéri Csehszlovákiából: az igazi Budweiser, a Pilsner Urquell, a prágai Staropramen, a Radhost, a Velkopopovicki Kozel, hogy az ógyallai (= Hurbanovo, ma Szlovákia) Aranyfácánról meg ne feledkezzünk. Az ember még a lengyel táncos-címkés Zywiecet vagy Okocimot is szívesen itta, mert ízükben a régi sziléziai német serfőzők ...

Szerző betér a hideg elleni stampedlire az ivóba. Két barát támasztja a pultot, szemük fehérje már pirosodik. A zsíros üvegű vitrinben aszalódó két zsömlét fixírozzák. A ceruzával írt cédulán ez áll: Bécsis zs. 50,-.
– Miért bécsi? – ezen tűnődnek.
– Mert bécsi szelet van benne – kézenfekvő válasza csapostól. – De miért bécsi?
– Nem mindegy? Így hívják! Van párizsi meg van bécsi!
– Hülye vagy, testvér! Azt nem értem, hogy Bécs miért Bécs, és miért nem Wien.
– Hagyjál békén!
– Nagyfülű testvérem – fordul a szerzőhöz kedvesen –, te sem tudod?
Szerző mélyen hallgat szerzői mivoltáról, s arról is, hogy fogalma sincsen. Félrehúzódik poharával, de csendben fülel.
– Hát mára törökök is Bécsbe ...

Huszonkét évvel ezelőtt a Maláta sörirodalmi és kocsmakulturális folyóirat felmérést készített a hazai sörivási szokásokról. Az ezer fős mintán végzett kérdőíves kutatás nem tekinthető reprezentatívnak, hiszen a kérdőívek kitöltése kizárólag kocsmákban zajlott, így a kocsmajáró közönség véleményét tükrözte. Bár biztosak vagyunk abban, hogy a sörivás elsősorban társasági tevékenység, de az otthonivók véleménye is fontos lett volna számunkra. 

Mai szemmel az akkori sörválaszték igen szerénynek volt nevezhető. A sörgyárak privatizációja már lezajlott 1995-re, de az import a mai kínálathoz képest igen szerény volt. Ekkoriban már nem élvezhettük a csehszlovák és NDK-söröket, nem jelentek még meg a belga sörök ...

A Magyar Sörgyártók Szövetsége idén ünnepli alapításának 25. évfordulóját. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban rendezett ünnepi díszvacsorán köszöntőt mondott Pierre-Olivier Bergeron, az Európai Sörgyártók Szövetségének elnöke, valamint dr. Schillinger Attila, a MSSZ igazgatója is.

Az eseményen hirdették ki 2017 legjobb hazai sörkorcsolyáit, a „Sör mi több” által meghirdetett verseny győzteseit És ha már a helyszín, az érdeklődők megtekinthették az MKVM „Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig” című időszaki kiállítást is.

Mint illusztrációnk is mutatja a jeles nap alkalmából a Sörszövetség gondolt a sörcikk-gyűjtőkre is egy alkalmi söralátéttel. De, hogy a hétvégére se maradjanak ...

Ez a száraz november is remekül kezdődött. A Dreher sörgyár az Ankertben rendezett állásbörzéjén több száz érdeklődő vett részt. Az előadásokon a gyár szakemberei ismertették a sörgyártás folyamatát, a reklám és marketing fontosságát és pénzügyi ismereteket is nyújtottak, az állásinterjúkkal egy időben.
Mindezek mellett meghívták a jelenlevőket egy jó korsó sörre is. Amit sokuknak jómagam csapoltam ki egy vidám stand up keretében.

Én is jelentkeztem sör-nagykövetnek, úgy érzem, hogy ebben a munkakörben teljesedhetne ki az életem. Már az eseményen is bizonyítottam, hogy nem csak a pult innenső oldalán teljesítek átlagon felül.

Várom az értesítést, hogy mikor állhatok munkába!

Aki nem tudná, annak elmondom, hogy ...

Miért gondoltam, hogy Bukowski majd olyat ír a macskákról, amit eddig még nem tudtam? Sokszor abban a hitben élünk, hogy szinte már mindent tudunk róluk, ezekről a titokzatos lényekről, de valójában nem így van. Hrabal nagyon érzelmesen írt a macskákról, amit persze Bukowskitól, ettől a rigorózus emberkerülőtől nem vár el az ember. De ennek ellenére olyan áhítattal beszél cicusairól, mintha egy romantikus költő lenne. De hát nem az.

Elsőként a Posta című kötetét olvastam, és azóta is izgatottan vártam az életműve minden egyes felbukkanó darabját. Többnyire nem kellett sokat várnom, de most hosszabb szünet előzte meg e kötet megjelenését. Szeretem a macskákat, szeretem Bukowskit, de bevallom, hogy első nekifutásra meglepetés ...

A lengyel Browar Witnica képünkön is látható Lubuskie IPA-ját például, ha már mindenáron be szeretném sorolni valamelyik IPA típus alá, akkor az Imperial IPA-k közé tenném, holott alkoholtartalma nem éri el a 7,5 százalékot, mégis az erős 75-ös keserűérték és az alacsony malátásság leginkább ehhez a típushoz teszi hasonlóvá.

Szinte hihetetlen egyszerű kortyérzettel nyit a sör, könnyed lágernek találjuk az első kortyoknál, nem gondolnánk, hogy háromféle – köztük búza – malátát használtak főzéséhez. Ez azonban csak az első benyomás, egyik pillanatról a másikra, a szájpadlást és a nyelvet elárasztja a mindent elsöprő komlósság. A hat – Cennteniál, Citra, Amarillo, Chinook, Cascade, Zeus – komló egyvelege olyan ...

Csendes jubileumot ünnepeltem magamban a minap: a századik ember vallotta meg bizalmasan, hogy a csepeli gyár kapuja előtt álló Lenin szobor kezébe ő rakta a zsíros kenyeret anno. A derék műalkotást ugyan már elbontották azóta, de a tér körüli csehókban az alkohol és legendák ködéből még mindig felbukkan a különben igaz történet. Ilyenkor tanácsos okosan bólogatni, mert tényleg ártatlan hazugságról van csak szó, ellentétben azzal az állítással, hogy az Akváriumként emlegetett egységben árult büdös lé az sör.

...

Évekkel ezelőtt már írtunk a blogon a sör, Hitler, Sztalin, a Duce és Che kapcsolatáról. Több más kétes történelmi figurával együtt mindannyian egy olasz sör címkéjén szerepelnek. A Birra della historia sorozat amennyire bizarr és gusztustalan, nyilván annyira sikeres lehetett a sört gyártó olasz Menabrea számára.

Már ez a próbálkozás is kiváltotta ellenszenvünket, nem tudtunk a sörös címkékre mint jópofaságra tekinteni, de ami ma jött szembe velünk az sokkal jobban fájó. A cseh sörök nagy barátai, a cseh kultúra őszinte tisztelői vagyunk, ezért aztán teljesen értetlenül állunk a Bohemia Regent legújabb söre előtt.

Nem az lepett meg bennünket, hogy Třeboň sörgyárában is meghallották az idők szavát és kis késéssel ...

Ma a sörgasztronómiai hét alkalmából kedvesem az egyik kedvenc sörkorcsolyámmal, tócsnival lepett meg. A nagyanyám szudétanémet volt ő valamiért platzky néven emlegette és szigorúan nagy lyukú reszelőn reszelte le. Az így létrejött tulajdonképpeni tömbösített szalmakrumplit is nagyon szerettem, de az igazi kedvenc a szinte pépes tésztájú krumplilepény – hogy erről a névről se feledkezzünk meg. Ma ilyen készült, rengeteg fokhagymával – naná! – és a végén kapros tejföllel megkenegetve faltam be belőle a képen látható mennyiséget.

A sör csak illusztráció, mert természetesen – még ha sörgasztronómus barátom meg is ró érte – én egy barna duplabakot ittam hozzá.

A képen látható macska tartozéka minden ...

Nagyban megy a vernyogás, hogy most aztán kibasszuk a kocsmákból a multikat és aztán jöhet a Matolcsy féle Pécsi Sör, vagy a Lázár "Sörnemissza" János által preferált Már Nem Igazi Csíki és persze az összes munkásember is  a Mad Scientist, a Gólem és a többi "kraft főzde" söreit fogja inni.

Úgy beszélnek a kocsmák multi sörgyártókkal kötött szerződéseiről, mintha a vendéglősnek ez alkalmasint nem a vendéglátóhely megnyitásához nyújtott segítség lett volna, mintha szegény vendéglős előtt nem állt volna semmilyen más választás, mintha kötelező lett volna aláírni a szerződést.

Ugyanakkor mintha nem vennének tudomást arról sem, hogy a magyar sörpiacon eladott sörök kilencven százaléka a három nagy multi, az ...