Az mindig is igaz volt, hogy a jó sörért és a jó kocsmáért Prágába kell utazni. Egy ilyen utazásnak köszönhetően találkoztam, a híres cseh íróval Bohumil Hraballal.
Vasárnap volt, 1989-ben, valamikor a nyár legelején. Négyen voltunk, két nő és későbbi tettestársam Vétek Gyuri. Épp a vasút…
A Pod Kominem söntése a Staropramen sörgyár udvarának végében található, de sajnos csak jeles események alkalmából nyit ki.
Idén szeptemberben erre több lehetőség is adódott, hiszen a smichovi sörgyár idén ünnepli alapításának százötvenedik évfordulóját. Szeptember tizenkettedikén mintegy hatszáz…
Az óvárosi Rotunda, istennek hála még mindig a klasszikus prágai negyedosztályú kocsmák levegőjét árasztja. Még ma is olyan eldugott lebúj, amelynek láttán a művelt nagyközönség rögvest a genius lociról, azaz a hely szelleméről kezd el áradozni. A Rotundában még úgy lehet füstölögni, hogy az embert…
Először a nyolcvanas években hozta úgy a sorsom, hogy belekóstolhattam a prágai kocsmák hangulatába. Szerencsémre Gyuri barátom, aki akkor már sokadszorra itta végig a város nevezetes kocsmáit, megkímélt attól, hogy csak úgy találomra járkáljak kocsmáról kocsmára.
Ő tanított meg, hogy a legjobb…
A szeretett nő mindig hozzánk tartozik. Szeretjük akkor is, ha slampos, és büszkék vagyunk rá, ha sokat ad magára. Szeretjük minden hátrányával, és elismerjük erényeit. A szeretett nőtől fáj az elválás. Akkor is, ha hamarosan újra látjuk majd. A búcsú a szeretett nőtől mindig elvész egy darabot…
A magyar turisták többsége vet egy pillantást a Szent Vitus székesegyházra, vég
igszalad az Aranyutcácskán, átvágja magát a Károly hídon hömpölygő tömegen, majd a tömegvonzásnak engedve végignézi az Orloj harangjátékát. S miután szemrevételezte a Tin-templomot, talán…
Megjelent egy cikk az ORIGO-n mely alaposan felborzolta a kedélyeket. A cikk ugyanis nem kapitálisabb baromságokat állít, mint azt, hogy épeszű magyar turista nem utazik Prágába, mert ott nagyban megy a lehúzás, a turistákat ahol tudják átverik és még a sörválaszték sem olyan…
Ha nagyon őszinte szeretnék lenni, én már a kilencvenes évek második felében kiábrándultam régi szerelmemből, Prágából. Én azt az omladozó vakolatú, de mégis szép…
(A kocsmáros visszaemlékezett, mikor betört a tizenhármas, egészen a csapokig jutott és amikor elült a por, azt kérdezte a vezetőtől aki még mindig a villamosban volt: – Barátom, a tizesből vagy a branikiból csapoljak? Így ér véget a Vendéglő a Zöldfához című Hrabal elbeszélés. Alább Merza…