A magyar turisták többsége vet egy pillantást a Szent Vitus székesegyházra, vég

igszalad az Aranyutcácskán, átvágja magát a Károly hídon hömpölygő tömegen, majd a tömegvonzásnak engedve végignézi az Orloj harangjátékát. S miután szemrevételezte a Tin-templomot, talán még elsétál a zsidónegyedbe, hogy megállapítsa: a temető és a múzeum látogatása szemérmetlenül drága. Ha kötelező látnivalók letudva: uzsgyi, a kocsmába. Nincs is abban semmi kivetnivaló, hogy a prágai kocsmák magyar szótól hangosak.

A rendszerváltozás után sok rémhír terjengett arról, hogy a Királyok útja – a legfontosabb „turistaösvény” – mentén könnyen átvágják a turistákat, így a rutinos versenyzők előnyben részesítik a hangulatos külvárosi sörözőket. Ebben a törekvésükben segíti őket a Prága 3. A kötetben szereplő 96 vendéglátóhely nagy többsége sem az első, sem a második kiadásban nem szerepelt.

Így valójában a Prága 3. inkább a Sörmentén sorozat – Bécs, Budapest, Csehország, Prága – legújabb darabjának, mint bővített, újabb kiadásnak nevezhető. A szerzőtársak – Hagymássy András, Marton Jenő és Vétek György – is rutinos sörbúvárok és ez garancia arra, hogy aki a könyv alapján járja majd végig a „prágai sörszlalomot” nem fog csalódni. A merítés a hagyományos sörözők mellett megmutatja az új trendeket, a söröző-sörfőzdék gomba módra szaporodó sokaságát.

Mert természetesen Prágában sem állt meg az idő, akad hely, ahol modellvasúton érkezik a sör a vendég asztalához, és igenis van, ahol meztelen pincérnők szolgálnak fel. Ma már természetes az is, hogy nemcsak a szokásos szentháromságot – výcepní, ležák, tmavý – és nem is csak egy sörgyár termékeit csapolják, a rekorder kocsmában 48 féle csapolt (!) sör közül választhatunk.

A könyv követi a klasszikus útikönyvek módszerét, vagyis törekszik arra, hogy a bemutatott helyek jól reprezentálják azt, amit ma a turista Prága sörözőiben megtapasztalhat. Emellett valamennyi városrész legjelentősebb műemlékeit is bemutatja és bevezet a cseh kulinária világába is. A szerzők ügyesen kerülik el az ilyen útikönyvek legnagyobb csapdáját: az állandó önismétlést, ami ennyi hely bemutatása esetén igen tiszteletreméltó teljesítmény.

A kötet hasznos útitárs, rengeteg praktikus tanáccsal látja el a sörszomjas vándort, akit térképek segítenek eligazodni Prága kocsmavilágában. Élvezetes a stílusa is, ám még szórakoztatóbb lenne, ha több anekdota szólna a híres törzsvendégekről. De az olyanokról is, mint Bohus bácsi, aki szerint jobb egy kiskocsmában sörözni, mint egy nagy gyárban dolgozni – és ezzel a „svejki” megállapítással nincs is mit vitatkozni.