I. M. Veszelei Józsi

Maci barátunk utolsó prágai útjáról van egy rövid kis szösszenet. Ezzel búcsúzom kedves barátomtól.
„Volt egykét nap Prágázás Lipták sörtársékkal, – bár Ő kategórikusan kerülni akarja a Hangyacsapást de azért az U Kocourába mégis bementünk, – mondjuk tény, hogy akkor nagyon kevesen voltak bent – és jóízüen elfogyasztottunk egy nagy sajttálat, és nagyon friss Radegast ihattunk mellé, 50 KCS alatt! Láthatóak a képeken a helyi erők is , és pesze a Koczour lépcsőjén mindig ül valaki, ez helyi sajátosság, az volt 30 éve is, ha nem más, akkor mi ültünk ott ...”
Gondoltad volna, hogy nem mindig az íz dönt? Sokszor az italhoz kötött megszokott élmény visz minket: a társaság, a rutin vagy egyszerűen a kényelem.
A téli sör hidege úgy érkezik, mint egy halk, távolodó hóesés: lassan és kimérten. A korsón deres pára ül meg, mintha az üveg is magával hozta volna a kinti fagyot. 


A cseh statisztikai hivatal adatai szerint tavaly januártól október végéig Oroszországba háromszázhúszezer hektoliter cseh sört exportáltak. Ezzel a szankcionált oroszok lettek a negyedik legfontosabb cseh sör értékesítési célpont az egymillió-háromszázezer hektoliteres Szlovákia, az egymillió hektoliterrel második Németország és a négyszázezer hektoliteres Lengyelország mögött. Az adat pikantériája, hogy a szankciók ellenére az Oroszországba irányuló sörexport 2023 azonos időszakához képest huszonhét százalékkal nőtt. 


Hegyeshalomtól Hamburgig nemcsak a távolság roppantul tekintélyes, hanem a közbeeső vidékek megszámlálhatatlan helységének sörkínálata, fogyasztásának lehetősége s módja is. Hogy azért ne vesszünk el teljesen s ne csak szánalmas mutogatásra hagyatkozhassunk, vagy könnyebben kerülhessünk el pontatlan ismeretekből fakadó zavarokat és félreértéseket, útravalóul néhány példa. 