Valamilyen oknál fogva a reklámokban megjelenő sör leginkább két dologhoz kötődik: a focihoz és a nőhöz. A foci a férfiember sportja, sör pedig a férfiember itala. A futball világa nő nélküli: ezért nincs is jobb, mint focinézés közben sört inni. Ebben csak egy nő akadályozhatja meg a férfit: a feleség. A reklám persze a legritkább esetben szól erről a kontextusról, mert a nő ebben a helyzetben negatív elem lenne. Természetesen nem általában a nők, hanem csak a feleség problémás.

A sör – das Bier – a német nyelvben semleges nemű. Ez így elsőre hallásra talán meglepő, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a sör a férfiak itala, ami igaz akkor is, ha egyre több nő kedveli meg a sört. Ismerjük a női ízlést és tudjuk, hogy mind étkezési, mind ivási szokásaikban a lágyabb ízek kedvelői. Számukra még egy átlagos sör is túlságosan karakteres, keserűsége túlságosan domináns.

A lágy sörök sem valók kedvükre, mert mióta a kövér nők kimentek a divatból, a karcsúságukat őrzők úgy kerülik a sört, mint vámpír a fokhagymát.
Épp ezért, a sör reklámozására használt nők semmiképpen sem a sörkedvelő, pirospozsgás, hatalmas keblű bárisnyák, hanem sört épp csak megkóstoló, egyébként bájos, egyszálbélű nőszemélyek közül kerülnek ki.

Úgy vélem a Borsodi Futball EB-re gyártott reklámfilmje is ezt a sztereotípiát erősíti, még akkor is ha ebben az esetben a nők feláldozzák magukat, hogy a férfiak meccset nézhessenek.