A német nyelvben számos különleges kifejezés honosodott meg, mely kocsmázás alatt született. Ilyenek a például a sörrigó, a sörszamár, a sörbéka, a sörkakas, a sörkutya, a sörgyilkos és a sörkorbácsos. Mit jelentenek ezek magukban, mely tárgyakat és körülményeket jelölnek?

 A sörgyilkos az aki „a sört öli, legyűri, nyakalja”, a sörkutya ellenben csak „állott sajt, melyet sörben tartottak”.

Sörbéka hírében az a személy áll, aki a sört általában imádja és abban „pancsol, dagonyázik, mint béka a tócsában”, ugyebár. A sörszamár viszont? Buta, vehemens alak, „nyughatatlan kísértet, akinek éjszaka muszáj mindent szétvernie, ha nem raknak elé egy korsó sört”.

Aztán, Luther szerint, „teleszívott sörrigóként száll el a korsótól” és nem ritkán, közmegrökönyödésre „sörkorbácsossá lesz, aki üti, gyilkolja a sört”, akár a sörgyilkos. A sörkakas viszont nem egyéb, mint a sörcsap tetején díszelgő, fogantyúként annak nyitását-zárását segítő haszonállat.